Súlyos, setét függönyök közt, UV-lámpákból összeállított éjszakai égbolt alatt vezet az út a ködös mezozoikumba. Vérfagyasztó hörgések hallatszanak mindenhonnan, az ember torka elszorul, egy krajcár sem marad a zsebében, legszívesebben kifordulna, csak hát az átkozott, perverz kíváncsisága nem engedi.

Első szín: felső triász korszak. A tábla szerint néhány coelophysist és egy plateosaurust látok a szemem elé tartott ujjaim között. Előbbiek gyilkos tekintettel izegnek-mozognak, egyikük szájában száradt gipszdarab, amely azonban egy szegény, megölt hal, a másik fajta dinó meg olyan rettenetes hangokat hallat, mint a csapdába csalt Csubakka; a háttérben drapériára festett erdő, olyan, amilyenből ugyan bármi előjöhet, de semmi jó.

A második szín az alsó jura korszakkal sokkolja a nézőt. A háttérben itt pont úgy néz ki az erdő, mint az Alacsony-Tátrában ősszel, ezek szerint erősen közeledünk napjainkhoz. Egy scelidosaurusszal kell szembesülnöm, amely látszólag nem él, ettől az ember felbátorodik, közelebb megy, ekkor azonban hirtelen megszólal, olyan rémisztő tónusban, mint egy befalazott kokas, és akkor az emberben megdermed a velő. A harmadik szín viszont a középső jura korszakba visz, egy huayangosaurus és egy eustreptospondylus van kiállítva, az egyik borzasztóan tátogat, a másik, meg rettentőket pislog, és olyan sárga, hideg szeme van, hogy egészen kiveri tőle az embert a víz.

Az újabb installáció a felső jura kort hivatott bemutatni. Középen egy hosszú nyakú brachiosaurus próbálja megnyalni a hangulatos tetőtraverzt, jobbra egy ragadozó látható, amelynek elfelejtettem a nevét, balra meg egy másik őslény, amelynek szintén, a mulasztásért olvasóink szíves elnézését kérem. A következő életkép szintén a felső jurát idézi, amelyben, mint megtudom, fontos esemény volt a madarak megjelenése, de madarat nem mutatnak, meg ennél a jelenetnél a magyarázat amúgy is zavaros, csak annyit tudok mondani, hogy van egy olyan vicsorgó sokfogú, egy hosszú farkú, hosszú nyakú nagy meg egy kis tüskés, amelyik legel.

Sajnos az ezután jövő szcéna (alsó kréta korszak) állatainak sincs meg a neve, de erre van magyarázat: itt már úgy féltem, hogy remegett a kezem, ezért nem tudom elolvasni, mit írtam a füzetbe. De a látványra jól emlékszem. Egyrészt egy kenguruszerű szörmös-karmos állat próbált felmászni egy fatönkre, másrészt pedig volt egy kisebb teremtmény, csőrszerű szájjal, akár egy nagy csibe, mellette meg sok ugyanolyan csibe, csak kicsibe.

A hetedik szín egy világoskék, kerti medence a barkácsáruházból, egy földhányás közepén, a nyolcadik ugyancsak az alsó krétába röpíti vissza az utazót, amelynek legjellegzetesebb momentuma eszerint az volt, hogy egy deinonychus megpróbálta megenni egy amargasaurus hátát, egy másik meg közben úgy tett, mintha zongorázna. Ezután négyszer megint a felső krétával ismerkedhet a libabőrös publikum, tehát nem térnék ki nagyon a részletekre, maradjunk annyiban, hogy sok borzalom leselkedik még a nagyérdeműre, megtekinthető például egy galliminus, amely a tábla szerint egy oviraptor tojásait készül ellopni, valójában azonban nem.

A sok borzalmat persze le kell vezetni valahogy. A tárlat végén lévő teresedésben van pár miniatűr dinó, amely érme bedobására mozogni kezd, másrészt hoztak két jópofa őslényt, valószínűleg valamelyik alsó-stájerországi vagy felső-burgenlandi kalandparkból. Ezekre a gyerekeknek fel lehet ülni, és ha megnyomnak rajtuk egy gombot, akkor gurulnak, és van a hátukon egy-egy kormány is, amely nem működik. Ha pedig ez sem elég, Dinócsemege néven lehet venni kimért gumimacit és gumikólát, T-Rex-falat néven húsos párnát, őserdei útravaló címen meg sonkás-sajtos kiflit (780 Ft).