A király és Lucille
- Három évvel ezelőtt már volt egy búcsúturnéja...
- Egyik kedvenc színészemnek, Sean Connerynek van egy filmje, amelynek a címe: Sohase mondd, hogy soha.
- Azért sokakat meglepett, hogy 83 éves korában még egy teljes világ körüli turnéra vállalkozik.
- Én magam sem hittem volna, ha valaki ezt jövendöli nekem. Harmincéves koromban úgy gondoltam, hogy az átlagos nyugdíjas korhatárig fogok zenélni. Mázlista vagyok. Szeretnék még egy pár évet élni és zenélni.
- Hogy érzi, mikor kezdődött a szenvedélyes viszonya a zenével?
- Tizenkét éves koromban. Akkor már gitároztam és énekeltem, de nem bluest, hanem gospelt. Példaképem templomunk lelkipásztora volt, aki remekül bánt a gitárral, sokat tanultam tőle. Azt hittem, hogy én is olyan leszek, mint ő. Később, mikor utcazenélésből próbáltam megélni, sokszor kértek tőlem az emberek gospeldalt, de sosem adtak borravalót. Bezzeg amikor egy bluesnótát adtam elő, hamar megtelt a kalapom. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy feladjam a gospelt és a lelkipásztori hivatást.
- Mit gondol, miért nem fizettek a gospelért?
- Mert a templomban már adakoztak.
- A blues korábban a feketék zenéje volt, ma már mindenkié.
- És ez helyes. Minden műfajt lehet jól és rosszul játszani. Ha pedig valaki jó, akkor teljesen mindegy, hogy fekete, fehér, vörös vagy sárga. A világ legjobb bluesgitárosa például Eric Clapton.
- Legtöbbször önt említik a legjobbnak!
- Nem értek ezzel egyet. Barney Kessel, George Benson, Kenny Burrell - ők elképzelhetetlenül nagy tehetségek, én pedig még mindig tanulok gitározni. Ha mégsem, akkor úgy érzem, hogy elvesztegettem egy napot. Különösen hogy egyre kevesebb van hátra.
- Hogyan jellemezné azt a bluest, amelyet ön játszik?
- B. B. King.
- Gitárjátékában sosem ment egy bizonyos tempó fölé.
- Ha lassan beszélek, miért gitározzak gyorsan? Nemcsak nekem kell érteni és érezni a zenét, hanem azoknak is, akik hallgatják. Amikor játszom, én is csak egy-egy történetet mesélek el, és nem szokásom hadarni.
- A legtöbb gitáros bensőséges viszonyt ápol a hangszerével. Gondolom, ön is.
- Így igaz. Minden egyes hangszer egyedi, más hangon szólal meg. Az enyém neve: Lucille.
- Miért pont Lucille?
- Miért ne? Szeretem a nőket.
- Hat évtizedes pályafutása alatt számos zenei hordozót és technikát túlélt.
- Sose próbáld legyőzni a technológiát! Most például telefonon beszélgetünk, teljesen elfogadott és praktikus dolog, de sokan voltak, akik azt gondolták, hogy ez valami bűnös szerkezet... Én hiszek a fejlődésben. Nemrég elővettük az első felvételeimet, még az 1940-es évekből. Digitálisan felújítottuk őket, és ezt az új hangzást annak idején még élőben sem tudtuk volna produkálni.
- Akkor most dobjuk ki a régi lemezeket?
- Nem, semmiképp. Ha megölnénk mindent, ami "elavult", már én is rég halott lennék. Csak azt mondom, hogy ha valami jobb, azt érdemes elfogadni.
- Tavaly megjelent albumáról, a One Kind Favourről azt nyilatkozta, hogy ez személyes ügy volt.
- Igen, idolom, Lonnie Johnson egyik dalát hallgattam, amikor úgy éreztem, viszsza kell térnem a gyökerekhez.
- Mit várhatunk a mai koncerten?
- B. B. Kinget csúcsformában!
