- A folk sokszínűséget jelentett, és az ezzel járó nyitottság volt a "miskolci ötlet" - magyarázza Radványi Balázs. S hogy mit jelentett a folk jelző, amely már annyira kiüresedett, hogy pár éve a fesztivál nevéből is kihullott? - Húsz-harminc éve hódított a népzenei revival mozgalom, vagyis a gyökerek újrafelfedezése, de ide sorolódott az énekelt vers is - magyarázza Gryllus Dániel, aki szerint egyszerűbb, ha azt mondjuk: minden, ami nem pop, nem dzsessz, nem komolyzene és nem operett, az folk - volt. Ma már könynyebb dolgunk van, mert azóta feltalálták azt a lemezbolti kategóriát, amit a Kaláka tulajdonképpen a kezdetektől művel: a világzenét.

- A bensőségesség a kulcsszó, ami a zenénket illeti, és ehhez tökéletesen illik a diósgyőri vár mint színhely: úgy vagyunk kint, hogy mégis bent vagyunk - magyarázza Gryllus Vilmos. - Egy színházban talán jobb a hangzás, a zenei pillanatok talán jobban "megállnak" a levegőben. De az még a Marczibányi téri klubunkban sem fordul elő, hogy a közönség kórusban énekelje a "Tudod, hogy nincs bocsánat" című József Attila-Kaláka-"számot". Vagy mondjuk slágert? Mert ha nem is a zenecsatornákon, de szűkebb körökben toplistás szám Tamkó Sirató Tengereckije, Kányádi Sándor Fakatonája vagy Weöres Sándor Kutyatára, nem beszélve Robert Desnos Pelikánjáról, aki (amely) az interneten olvasható cikk tréfás fordulata szerint magát a Kossuth-díjat tojta az együttesnek.

- A népdal, ugyebár, nem más, mint énekelt vers, ahol a szöveg a dallamba van "beletörve" - kezdi a rövid műfajtörténeti áttekintést Gryllus Vilmos, és felidézi a műfaj másik nagy alakjának, Sebő Ferencnek az alkotói módszerét, aki sokszor a fejében lévő hatalmas népzenei anyagból keresi meg azt a dallamot, amely a verset leginkább a hátára tudná venni. A Kaláka más eszközökkel él: a versből születik meg, a tagok alkotókedvén átszűrve az addig még nem létezett dallam.

S hogy mitől jó egy megzenésítés? - Attól, hogy kézenfekvő - vágják rá szinte egyszerre. - És attól, hogy a hallgató azt mondja: milyen jó ez a vers. Ehhez Gryllus Dániel hozzáteszi: még egy híres Ady-verset is megutál az ember, ha rossz színészi előadásban hallja. Az elmúlt négy évtized alatt a magyar költészet és a fordításirodalom gazdag kincsesházából Arany Jánostól Villonig sokakat kiszabadítottak - Kányádi Sándor fordulatával - a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek közül. Tamkó Sirató Károly kéziratos verseskötetet ajánlott nekik, és büszkén emlegetik, hogy a költőgéniusz, Weöres Sándor egy verssorát is "kijavította", csak azért, hogy jobban énekelhetővé tegye számukra.

- A költő mindig örül, ha megzenésítik, csak a jogutód protestál néha - mondja Gryllus Dániel. Radványi Balázs pedig nevetve említi, hogy bizony némely költő nekik szegezte a kérdést: na és én mikor következem?

Van-e kedvenc sztorijuk? Nos, ezek egy része nem képezheti komoly visszatekintő interjú tárgyát. Becze Gábor azonban meghatottan idézi fel, amikor pár éve zuhogó esőben, kikapcsolt erősítőkkel játszották végig szokásos koncertjüket, a közönség pedig széket, esernyőt fej fölé tartva is kitartott.

A kitartás egyébként is fontos. Gryllus Dániel, aki 1990 óta a Ka-Lá-Ka Alapítvány révén saját kezébe vette a szervezést, némi keserűséggel mondja: jövőre túlélőfesztiválnak keresztelik át magukat. Mert ma a fesztiváldömpingben már óriási a konkurencia. Elvesztették tizenöt éven át kitartó szponzorukat, és szűkülnek a támogatások is. Így aztán az idén csak a nagyszínpad működött, a várárok nem. De azért impozáns volt a fellépők sora: a Vujicsics együttes Sebestyén Mártával, a Csík zenekar Lovasi Andrással, Szalonna és bandája, Palya Bea...

Gryllus Dániel adatai szerint volt nap, amikor - válság ide, konkurencia oda - így is többen buliztak Diósgyőrben, mint tavaly, a gyerekkoncerten pedig még soha ennyien nem voltak.

Ez utóbbi talán azzal függ össze, hogy változik a látogatók korösszetétele. Radványi Balázs szerint a folyamatosság a fesztivál igazi nagy sztorija. Ma már családi körben, gyerekeikkel táncházazva idézgetik az egykori nagy sörözések (ne kerteljünk: berúgások), szerelmek, búfelejtések emlékét, akik, ki tudja, hányadjára jöttek össze újra, kalákába.