Jó ötlet, hogy a külföldi magyar intézetek vezetőinek szokásos nyári budapesti konferenciáján essen szó a kortárs irodalmi marketinglehetőségeiről is. Ők egyébként irodalmunk kinti megismertetésében teszik, amit tehetnek: meg-meghívnak hazai írókat, ajánlatokkal bombáznak kinti kiadókat, változó sikerrel. De a berlini Collegium Hungaricumot vezető Can Togay példákat mesélt arról, az ismeretlen magyar szerző iránt is fölkelthető az érdeklődés német nyelvterületen, ha tekintélyes német szakember vállalkozik a bemutatására. Persze, nem német nyelvterületen van gondunk. Ott ugyanis irodalmi áttörés történt.

Csuhai István, az Élet és Irodalom munkatársa jegyezte meg, ma már hosszan sorakoznak kortárs magyar szerzők művei a német könyvesboltok polcain - Esterházy, Konrád, Darvasi, Dalos, Nádas, újabban Bartis, Dragomán és lehetne még sorolni -, ám mindegyik csak akkor került a polcra, amikor a szerző már itthon nevet szerzett. És a magyar irodalom iránti német érdeklődésnek van egy külön titka is: még a hetvenes években Mészöly Miklós tört be az ottani köztudatba egy ösztöndíj kapcsán. Ő volt a "kapunyitó". Az angol nyelvterület ennél jóval zártabb előttünk, noha Judith Sollosy (Szőllősy Judit) műfordító igen tekintélyes névsort említett a kinti megrendelés alapján angolra átültetett művekről. A Magyarországon dolgozó, vagy ide látogató külföldieknek a Corvina Kiadó kínál angolul olyan műveket, amelyek fordításában a külföldi könyvműhelyek nem látnak üzleti lehetőséget. A kiadót vezető Kúnos László beszámolt legújabb kiadványaik között Madách Az ember tragédiája című drámájának átültetéséről. A mű szerinte épp azzal jellemzi a sajátosan magyar gondolkodásmódot, mentalitást, hogy széles horizonton közelít az emberi léthez, történethez.

Többen is hangsúlyozták a kétoldalú kapcsolatok, a kölcsönösség szerepét. Elsőként a beszélgetést moderáló Karádi Évát kell említeni, aki igen színvonalas Lettre International című lapjában mutat be európai írókat, s ezzel magyarok megszólaltatására ösztönöz külföldi társlapokat. Radics Viktória műfordító-kritikus a Lettre mellett kiemelte a Kalligram és a Jelenkor folyóiratok hasonló törekvéseit. Lóránd Zsófia pedig a József Attila Kör által szervezett személyes találkozókról, közös munkáról beszélt hazai és külföldi írók között. Ennek kapcsán elhangzott: az irodalmi kapcsolatok a szomszédos országok közötti viszonyt időnként fenyegető "trombózis" elkerülésében is segíthetnek. És szükség van e segítségre.