Legutóbb 2004-ben készült kastélyprogram, amikor Varga Kálmán volt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, s Bozóki András a kulturális miniszter. Akkor egy szakmailag egyeztetett, alaposan átgondolt koncepció került az asztalra, mit is kellene kezdeni azzal a 89 kastéllyal, amely mindaddig az állam elidegeníthetetlen tulajdona volt (s mindmáig az egyébként). A program 27-et jelölt meg ezek közül eladhatóként, amelyeknek bevételéből az állami kézben maradók felújítását lehetne finanszírozni. A megtartandók és eladhatók listája bekerült volna a módosított örökségvédelmi törvény mellékletébe is. Végül is nem került be, mert politikailag nem lehetett vállalni, hogy az állami vagyon elherdálásának gyanúja merüljön föl. Nem is adtak el azóta egy kastélyt sem az államiakból.

Ám a 2004-es program mint szakmai anyag mégis befolyásolta némileg a kastélyok sorsát, úgy tűnt hogy a minisztériumban és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban azért iránymutatóként kezelik. Például abból a 18-ból, amely a programban az "intézményes országbemutatás" céljára hasznosíthatóként volt megnevezve, tízet az állami műemlékkezelő cég, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (MNG) vett át (ekkor még Műemlékek Állami Gondnokságaként működött). Nyilván azért, hogy kezdje meg a minőségi országbemutatást ezekben az épületekben az állami szervezet, amelynek élére menet közben épp a kastélyprogram kidolgozója, Varga Kálmán került. Tény, hogy ezek a kastélyok ettől fogva látogathatóvá váltak, visszakerült falaik közé valami a régi berendezésből, kisebb felújítások is történtek, bár nyilván nagyon messze áll még ez az egész attól, amilyennek az "országbemutatást" a kastélyprogramban, nyugati példák alapján elképzelték. A színvonal emelésére azonban reményt adnak a jelenleg futó uniós pályázati programok. Azt mondhatjuk, hogy e néhány fontos kastélynak az MNG-hez kerülése volt a 2004-es kastélyprogram legnagyobb eredménye.

Ennek ellenére több MNG-s kastély is - ahol elkezdődött a "minőségi országbemutatás" - szerepelt azok között, melyeket Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. igazgatója egy levélben kért átvételre a kulturális minisztertől, hogy magánbefektetőknek adhassa ki hasznosításra, a felújításért cserébe. Hiller István ugyan egyelőre nem egyezett bele a Tátrai által kért 10 kastély átadásába, de a dolog még nem dőlt el. Nem lehet tudni, hogy belemegy-e a miniszter például jelenlegi MNG-s kastélyok átpasszolásába, ami a 2004-es kastélyprogram koncepciójának végleges elvetését is jelentené. Ez azért volna különös, mert új kastélyprogram nem készült, s most sem készül.

Legalábbis a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban nem dolgoznak rajta, mondja Mezős Tamás, a KÖH elnöke. Szerinte egyébként a 2004-es sincs "érvényben", valójában politikailag sosem szentesítették és szakmailag is vitatott volt.

Kastélykoncepciók a nyolcvanas évek elejétől léteznek nálunk. Akkor 60 kastélyegyüttes megóvását sikerült elérni azzal, hogy állami nagyvállalatoknak adták őket. Többségüket aztán a vállalati vagyonnal együtt a rendszerváltás után privatizálták. Épp a magánosítás elleni védőmechanizmusaként született meg az állami tulajdonból ki nem adható kastélyok listája a kilencvenes évek elején. Az újabb kastélyprogram 1999-ben fogalmazódott meg: ekkor 12 különösen nagy értékű épületegyüttes (köztük Fertőd, Edelény) került az akkor felállított Műemlékek Állami Gondnoksága kezelésébe. Majd következett a 2004-es program, amely tisztázni vélte, mely kastélyokhoz ragaszkodjon az állam, főképpen az értékbemutatás céljából.