Ramsland (anti-)héroszai talajvesztett, illúziókat kergető, szenvedélyüket elrejtő, vagy azzal épphogy tüntető-kérkedő férfiak. Passziójuk, rögeszméjük a végzetük. A kubista festészetért és a dzsesszért lángoló, alkoholista műkedvelő piktor, az állásaiból rendre kiebrudalt norvég nagyapa, Askild Eriksson városról városra hurcolja famíliáját - mígnem lecövekel Dániában. Egyik fia - követve nagybátyját, Holdvilágképűt - már tengerre száll, másikuk, Lapátfül, egy nap úgy dönt, meghódítja a Mount Blakhsát. Közös jellemzőjük még a kincs- és kreatív pénzgyűjtés (értsd: csalás, csempészet, tőzsdei üzelmek), vonzódásuk a kerékpárhoz. Továbbá-főképp: a menekülés. Szökés a nácik, a csahos vérebek; az avantgárd hajómérnöki tervekre nem kellőképp fogékony munkaadók; egy megejtett süldőlány; a kalandoktól megfosztott hétköznapok elől.

Hogy mit tesznek mindeközben a fehérnépek? Mivel hamis nosztalgiától vezérelt, szeszélyes lázadásaikat rendre leverik, egy, a múltból kísértő, veszélyhajszoló amazon kivételével leginkább törődötten tűrnek. (Kivált, amennyiben röghöz kötött értelmi fogyatékosok, mint a narrátor tantija, Szemétláda.) Merthogy valamikor ők is egy ábránd foglyai voltak - ez az, ami megcsalta őket, ami összeomlott.

Ramsland a vágybeteljesülés katasztrófájáról ír. Amikor elillan az álom. Alaphangja tragikomikus és abszurd, életszerű helyett valósághű. Az állítása igaz: szédítő hegyormok leigázását tervezzük, oxigénpalack nélkül - egy rozoga klotyón, légszomjjal küzdve. Ezt rögzíti hét tökéletes fejezetben, huszonkilenc makulátlan résszel, hibátlan fölütéssel ("Valahol Németország keleti részén nagyapám rohan egy tisztáson át. A németek üldözik, az egyik cipőjét elhagyta; fagy."), és véggel ("Követtük apa példáját: egyenesen hazafelé vettük az irányt, és nem hagytuk, hogy átmenjen rajtunk a sötétség".) A párját ritkítóan egyéni hangú szerző fölcsigázza és fönntartja a kíváncsiságot, tartja a tempót, nem lanyhul a feszültség, a szellemi izgalom. Ezért hát, fölhagyva a hitetlenkedéssel, inkább nyugtáztam: Soós Anita fordítása példás.

A Kutyafej ellenállhatatlan műremek; amikor - elkámpicsorodva - az utolsó sorhoz értem, már besoroltam az újraolvasandó kedvencek közé.

Morten Ramsland: Kutyafej - Novella Kiadó, 376 oldal