Engem ne sirass már - ez meg a muzsikus Janicsák dalszövege -, szívem nem erre vágyik, csepereg az eső, fejemen zongorázik.

Egy óvónő mondta egyszer a veresegyházi asszonykórus Erzsike nevű tagjának, hogy az énekesüknek van egy költő névrokona is. Erzsike nagyon meglepődött azon, hogy a két személy egy és ugyanaz.

"Mindkét" Janicsák 1953. október 19-én született Gyálon.

- Ebédidőben - teszi hozzá az érintett, s pocakjára mutatva jegyzi meg: ennek hátrányát máig viseli.

- Egész életemre jellemző volt a kettősség - állapítja meg a filmes-könyves "vállalkozó" Janicsák. - Gyálon nőttem föl, peremvidéken, de a kék busz jóvoltából mégis közel a nagyvároshoz. Vágytam a nyüzsgésre, de a parasztból lett munkás nagypapa kertjében is jól éreztem magam. A szüleink megpróbáltak máshogy élni, mint a nagyszüleink, de ez a máshogy rosszabb volt. A nagy szeretet mellé nagy keménység kapcsolódott - nem csoda, hogy az első adandó alkalommal elszeleltünk.

Az ifjú Janicsák a szerszámkészítő bizonyítvánnyal a Vörös Csillag Traktorgyár felfuttatásában volt érdekelt, számos poszton - segédmunkás, kazánfűtő, raktáros - próbálkozott, nem ő tehet róla, hogy végül az üzem elvérzett.

A katonaság után - ahol KISZ-titkár volt; te jó ég, ha ezt Mick Jagger tudta volna! - egy hátgerincműtét hozott fordulatot az életében. A kórházban az egyik ágyon a Kőrösi-Csoma-leszármazott Csoma Sándor dramaturg, a másikon Tímár György, a PEN Klub titkára feküdt, s az ötletdús betegtársak avval biztatták, semmit se törődjön a traktorgyárral, beviszik inkább a Játékszínbe, a szerszámkészítő szakma alkalmassá teszi az adminisztrátori szerepkör ellátására.

- Hogy nem leszek színész, hamar eldőlt - meséli Janicsák István -, de valószínűleg én voltam a magyar színháztörténet első olyan kazánfűtője, gondnoka, később színpadmestere, akinek gyermekverseit közölte a Nők Lapja, prózai próbálkozásaimra pedig azt mondták az ÉS-ben és a Mozgó Világban: felforgatom a hazai irodalom állóvizét. Ismertem ugyan - mert színpadmesterként láttam - Garas Dezsőt, Avar Istvánt és Őze Lajost, de úgy voltam vele, erre azért várni kell keveset.

Egy újabb gerincműtét után beállt kaszkadőrnek (!) a Gyerekszínházba. Mellette focizott, kézilabdázott, cselgáncsozott. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy harmincon túl a Z'zi Labor zenekar énekes-dalszövegírójaként tűnik föl (a Planetáriumban futó Janicsák-féle Z'zi bolygó titka című gyermekműsor nyomán születik a zenekar neve), s a '86-os évben országosan ismert színpadi szereplővé válik.

- Fél év alatt történt minden - idézi föl a korszakot Janicsák. - A zenekar tagjai külföldön vendéglátóztak, és keseregtek amiatt, hogy "nem lehet bejutni". Megegyeztünk abban, hogy írok pár dalszöveget. Barátok barátain át eljutottunk Lobóhoz (Farkas Lászlóhoz), az LGT hangmérnökéhez, vele készítettünk demót, melyre fölénekeltem a Faképnél történő hagyást ("Engem ne sirass már... - R. L.). Nem volt szokványos szöveg, hozzá újhullámos minimálzene társult: nyertünk vele az Interpop Fesztiválon. A blődlihez passzolt a szaxofon, de sokat köszönhettünk a rádiós Lakatos Gábornak, ő találta ki számunkra az extrém hangzást.

Nyolcvanöt őszétől nyolcvanhat nyaráig a reszelős hangú énekes egy snell parti főszereplője. A Faképnél történő hagyás zajos sikere után '86 tavaszán a Z'zi Labor azzal keresi meg a rádió népzenei osztályának vezetőjét, Vas Lajost, hogy a Jövővivő című számban ("Kumma-kumma tillárom haj") szívesen szerepeltetnének egy férfi és egy női énekhangot. Vas Pataki Istvánhoz, a Veresegyházi asszonykórus vezetőjéhez irányítja őket, aki 72 órát kér arra, hogy beszéljen Pásztor Béla tanácselnökkel, és konzultáljon az asszonyokkal is.

- Pásztor nem akárki, '64-ben került oda, '65-ben lett tanácselnök, s még ma is ő a polgármester - mondja Janicsák. - Veresegyház teljesen olyan, mint ő: tele van ambíciókkal. Bárki megnézheti, mi lett abból a kis faluból! Pataki visszahívott, s mondta, két baj is van a kérésünkkel. Az egyik, hogy nincs férfihangjuk. Jó, mondtuk, akkor legyen asszonykórus. De ők meg hárman nem mennek sehová, csak együtt hajlandók szerepelni. Nyolcvanhatban éppen huszonegyen voltak. Először kétségbe estünk, aztán rádöbbentünk: ez jó brahi. A lézerszínházi próbateremben felvételt készítettünk, s eljuttattuk a külföldi zenekarok magyarországi fellépéseit szervező Hegedűs László zenei menedzsernek, s már ott is voltunk a Népstadionban, ahol 70 ezer néző - és a Freddie Mercuryval föllépő Queen - előtt játszottuk a Honky Tonk Womant.

Amikor a Rolling Stones világszerte ismert dalát feldolgozták, még nem volt rá engedélyük. Aztán bonyolult diplomáciai közvetítés közbeiktatásával megkapták. Így a Z'Zi Labor lett az egyetlen zenekar, amelyik elénekelhette - nem angolul - a "gimmé, gimmé"-t.

A kislemezből rövid idő alatt 460 ezret adtak el.

- A Queen-koncert történelmi pillanat volt - idézi föl Janicsák 1986. július 27-ét. - Igaz, csak az asszonyokat engedték Freddie közelébe, mi egy épület teraszáról integethettünk neki. Akkor ez fájt, utólag megértem. Még megvolt a vasfüggöny, állt a berlini fal, s a BBC azt hitte, nálunk ilyen "nyenyerés" a rockzene. Végül is, tényleg, kik voltunk mi ezekhez képest?

Az 1990-es év nemcsak a rendszert, de a Z'Zi Labort is "lebontotta". A zenekar elkezdett az énekes nélkül koncertezni, Janicsák végül elfogadta ezt az új szereposztást, de olykor még ma is föllép egy öttagú asszonycsapattal. A "gimmé"-re persze ráerősítenek digitálisan. A hőskorszak lezárását szolgálja a szerelem, nagyon hijányzol című posztmodern opusz, melyben az énekes nem hazudtolja meg magát. A könyv zeneirodalmi "kisremény"-ként az ősszel kerül a boltokba, s valójában Laborfalvi Dzsúlia életírását tartalmazza.

De ez már annak a vállalati "projektnek" a része, amelynek a sikeres énekesnő, Sárközi Anita menedzselése mellett a gyermekverskönyv (Macskazenekar) ugyanúgy része, mint a filmszinkron és a gyermekmusical. Vagy olyan hangoskönyvek kiadása, amelyek mögé Janicsák immáron névtelenül, producerként áll.

- Öregebb fazonként több bennem az érzelem, mint vad, fiatal és vágtázó koromban - mondja ravasz mosollyal a meseíró, aki azt ajánlja a gyerekeknek, a legjobb védekezés a farkas ellen, ha hátbavágják. - Szeretném egyszer a lelkemet is kiénekelni. De nem azért, mert nem éreztem magam jól bohócként.