- Először a nescafés kartonokat kellett félretolnunk, azután a háborús időkre szánt túlélőkészlet további élelmiszerkupacait, mire a garázs legbelső sarkába jutottunk. Ott Róna József pityókás Bacchus-szobrát két oldalról támasztották a kristálycukor- és liszttornyok - meséli a BÁV Aukciósház vezetője, Nagy Tamás. Többtucatnyi esetre emlékszik, amikor a tönk szélén álló, kétségbeesett örökösök a családi birtokra invitálták: találjon bármit az elhunyt nagypapa holmijai között, amiből pénzt lehet csinálni!

- Bukkantunk már külvárosi fészerben Antonio Bonfini eredeti fatáblás, nyomott bőrkötéses ősnyomtatványára az 1400-as évekből. Előfordult olyan is, hogy egy idős néni végső elkeseredésében kihajította a tévéje tetején álló virágtartóból a műszegfűket, konyharuhába csomagolta a vázát, és behozta hozzánk: fizessünk érte valamit, különben tönkremegy a családja. Természetesen fogalma sem volt róla, hogy a kétszeresen szignált vázát a bécsi porcelánmanufaktúra egyik alapítója, Michael Powolny tervezte késő szecessziós stílusban, különleges üvegtechnikával, és a híres osztrák Lötz cég gyártotta, így kisebb vagyont ért. Bevallom, későbbi vevője is hitetlenkedett, hogy ilyen ritkaságon túl akar adni valaki, egy hétig kromofágban áztatta velünk a vázát. Amikor belátta, hogy eredeti, másfél milliót adott érte.

Ennél is nagyobb szerencséje volt egy eltűntnek hitt műtárggyal a festőművész-műgyűjtő B. Imrének, akit húsz évvel ezelőtt egy csöves állított meg az Ecseri úti piac kapujában. - Már messziről láttam, hogy ez a figura egyenesen felém tart, pokrócba csomagolt tárggyal a hóna alatt. Amikor kitekerte belőle a festményt, megremegtek a lábaim. Nemes Lampérth-kép volt, egy akkoriban megszűnő pártház faláról kerülhetett az utcai szemetes tövébe. Lehet, hogy a leköszönő elvtársak nem találták eléggé szépnek, ugyanis amit annak gondoltak, rögtön hazalopták. - Mennyit kérsz érte? - kérdeztem a csövest. - Húszezret - mondta. Épp annyi volt a zsebemben. Igaz, hogy ezután restaurálni kellett a képet, egy későbbi aukción viszont 25 millióért kelt el.

A legfantasztikusabb az egész "vadászatban", mondja B. Imre, hogy nem tudhatja a gyűjtő, mikor lepi meg az élet az igazi nagy fogással. Mint mikor az ember gyanútlanul behajol egy Erzsébet téri BKV-pavilon ablakán, és azt látja, hogy a bodega falára keret nélküli Réti István-festményt barmoltak föl százas szögekkel. Vagy fülest kap, hogy érdemes lenne kinéznie egy lakótelepre, ott pedig megszédül, amikor a WC szellőzőnyílásában egy precízen méretre vágott Scheiber Hugó-művet ismer föl.

Ez mind semmi - legyinthetne az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársa, Barki Gergely, aki tavaly karácsonykor, derék apukához méltón díszítette a karácsonyfát odahaza. Nem foglalkozott a munkával, eszébe se jutott Berény Róbert, kutatásainak főszereplője, akinek elkallódott művei után diplomamunkája óta nyomoz. Kislánya viszont egyre türelmetlenebb lett, hát bekapcsolta neki a tévét. A Stuart Little, a kisegér című hollywoodi mesejáték ment éppen. Véletlen-e vagy a sors keze, de amikor Barki a girlandok közül legközelebb a képernyőre lesett, pont a mesebeli család nappaliját mutatták, felső középosztályba illő kandallóval, fölötte festménnyel. A kép Berény Róbert Alvó nő fekete vázával című portréja volt, amiről itthon egyetlen fekete-fehér felvételt őriz a Magyar Nemzeti Galéria fotótára.

Az ünnepek után Barki nyomban nekiállt, hogy fölkutassa a hollywoodi filmstúdiót, több tucat e-mailt írt a rendezőtől a díszlettervezőig mindenkinek: egyikük sem tudott a festményről. Egy nap viszont ugyanolyan meglepő levele érkezett, mint amilyen szentesti fölfedezése volt. A film egykori kellékese csak annyit írt: az ő falán lóg a Berény-kép. Tíz évvel korábban egy kaliforniai ószerestől vásárolta - bagóért.

A tengerentúli randinak kedvezett Barki Gergely amúgy is esedékes amerikai kutatóútja. - Majd frászt kaptam, amikor Lisa Sessions a washingtoni Nemzeti Galéria előtti park harmatos gyepén kezdte kicsomagolni az Alvó nőt. Egy hotdogárustól kértünk kölcsön csavarhúzót, hogy lefejthessük róla a keretet, a hátoldalon pedig megtaláltam az összes kétséget kizáró információt.

Barki a felfedezésről az Artmagazin következő számában számol be. Haza azonban sajnos nem jöhet a festmény, Lisa Sessions ugyanis "szerelmes belé". Mindenesetre Barki Gergely kapott egy kis egérutat Hollywoodig. Meg egy sajtmorzsányi adalékot készülő Berény-monográfiájához.