- Az a kisgyerek, akinek rendszeresen mesét olvasnak, felnőttként is szeretni fogja a könyvet, hiszen abban nőtt fel, hogy a papírlapokból valami jó, izgalmas, érdekes, szép dolog bontakozik ki - mondja Győri János, a Magyar Olvasástársaság (HUNRA) elnöke. A HUNRA célja pedig többek között az olvasás megszerettetése, népszerűsítése.

De nem csak azért tartják fontosnak a meseolvasást. Legalább ilyen nagy szerepe van annak, hogy közben fejlődik, kiteljesedik a gyerekek és a felnőttek közötti kapcsolat, és a kicsik a mesék csodáin keresztül, de a felnőtt értelmezésében ismerkedhetnek meg a világ összetettségével, az emberek közötti kapcsolatok kérdéseivel. Vagyis nagyon fontos lenne, hogy minél több kisgyerek mindennapjainak legyen része a meseolvasás és -hallgatás.

Ezért határozott úgy a társaság 2005-ben, hogy legyen legalább évente egy nap, amikor határon innen és túl minden a (nép)meséről szól. Erre legalkalmasabbnak Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a tűnt, hiszen ő nemcsak gyermekkönyveket, meséket írt, de tanító-nevelő munkája is jelentős. Így a nevével fémjelzett naphoz kapcsolódó mozgalomban könyvtárosok, könyvkiadók, irodalmárok, pedagógusok egyaránt részt vehetnek, sőt a néprajzosok, vagy a mese gyógyító erejét figyelembe véve akár pszichológusok is bekapcsolódhatnak. A cél ugyanis az, hogy országszerte és a határokon túl is minél több helyen történjenek olyan események, amelyek a meséhez kapcsolódnak. Lehet ez mesemondó verseny, mesedélután, pályázat-eredményhirdetés, tudományos előadás, kötetlen beszélgetés.
A népmese napjához bármelyik iskola, óvoda, könyvtár, kultúrház csatlakozhat, de az elmúlt években voltak már programok magyar intézetben, múzeumokban is. A részvételnek nincs feltétele, a HUNRA, mint szervező csak annyit kér, hogy a programot juttassák el hozzájuk, hogy feltegyék a honlapra (www.hunra.hu), amelyen máris szép hosszú az idén csatlakozó intézmények listája.

Győri János szerint az utóbbi években kettős folyamat zajlik, már ami a (nép)mese elismertségét, népszerűségét illeti. Egyrészt mára szinte az egész ország megismert néhány nagyszerű gyerek és felnőtt mesemondót (például Berecz Andrást). Nagyon sok értékes, ízléses mesekönyv lát napvilágot - fontos tendencia, hogy felnőtteknek szóló mesekönyvek is megjelennek (például az eredeti Grimm rémmesék) -, és egyre több kiadó gondol arra, hogy cigány nyelven adjon ki népmeséket, történeteket. Másrészt viszont egyre több az igénytelen kötet. De ennél is nagyobb baj, hogy a tapasztalatok szerint egyre kevesebben olvasnak meséket a gyerekeiknek napi rendszerességgel. Márpedig ez fontos lenne, hiszen miközben a gyerekek a világot kapják meg a mesékben, kérdezhetnek, beszélgethetnek a szüleikkel - ezt pedig semmi nem pótolja, még a hangoskönyvek igényesen előadott meséi sem.

A mese népszerűségének növekedését jelzi, hogy a Hagyományok Házában havi rendszerességgel mesemondó baráti kör működik felnőtteknek. Sőt az érdeklődés akkora, hogy ősszel akkreditált mesemondó-tanfolyamot is indítanak: ezen nemcsak néprajzi, irodalmi ismereteket lehet elsajátítani, hanem azt is, hogyan kell hitelesen, stílusosan előadni a népmeséket.