A tévé sosem olyan, mint a könyv
Vajdovich Györgyi, az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének adjunktusa szerint az, hogy mit tekintünk adaptációnak, csak fokozatok kérdése. - Nagyon tág a definíciós keret, amin belül értelmezhető a fogalom, mindenki mást ért rajta. Rossz megközelítés, hogy hű-e az adott feldolgozás: a hűség szubjektív fogalom. Kulcskérdés, hogy mennyire kezeli kötetlenül a film az eredeti anyagot. Sok hollywoodi produkcióra jellemző, hogy csak az alapötletet veszi át. Hitchcocknál tudatos rendezői attitűd volt, hogy a regény olvasása után elfeledkezett a könyvről, csak egy bizonyos ötletet tartott meg belőle, nehogy befolyásolja a filmkészítésben.
Célszerű az irodalmi alapú filmet interpretációként értelmezni: van, amikor csak az alapkonfliktust veszik át, máskor a történetvezetés fontosabb elemei, figurái is visszaköszönnek a moziban. A film stílusa soha nem lehet olyan, mint az irodalmi műé, a kreatív rendezők viszont megtalálják a filmnyelvi eszközöket, amelyekkel a könyv adaptálhatatlan rétegei - mint a nyelvhasználat - átültethetők a vászonra.
Film és irodalom sokat köszönhet egymásnak. - A korai filmek az attrakcióra, a látványra épültek - mondja a szakértő. - A múlt század elején, mondjuk, Mélies trükkfilmjeinél lényegtelen volt a történet felépítése, nem voltak dramaturgiailag összefűzve. A burleszkben is csak a poénok számítottak. De sztori nélkül a nézők hamar meguntak csodálkozni azon, hogy mozog a kép. A filmesek közül sokan a színházi világból jöttek, ők a már ismert művekhez - Shakespeare-hez - nyúltak. Az 1910-es évek népszerű adaptációi között találjuk a Macbethet, a Hamletet, a III. Richárdot. A két tekercses filmekhez létkérdés volt olyan történeteket elővenni, amelyeket mindenki ismert. Ilyen volt a Jézus-történet, a franciáknál A párizsi Notre-Dame, Amerikában megcsinálták a Tamás bátyja kunyhóját, az oroszok a Háború és békét, Magyarországon pedig Az aranyembert és a Bánk bánt.
Azután a mozi eltanulta a könyvek koherens történetbonyolítását, a filmes adaptációk pedig laza epizódfüzérekből mélyebb összefüggéseket is közvetítő nagyjátékfilmekké váltak. - A történetek felépítését, a bevezetés-bonyodalom-fordulatok-befejezés klasszikus tagolást a XIX. századi nagyregénytől vette át a mozi - magyarázza Vajdovich Györgyi. - Tömörítési technikáira főleg a XX. század eleji amerikai novella és dráma hatott.
A hierarchia csalóka: sokszor gyenge regényből készül jó film, vagy jók elviselhetetlenek a vásznon. Ritka, hogy egy jellegzetes könyvből egy markáns film készül. Sokat számít a sorrendiség: bármelyikkel is találkozunk előbb, az első élmény fölülírja a másodikat. Az olvasók prekoncepcióval ülnek a képernyő elé. Ők valójában két filmet néznek: az egyik a vásznon megy, a másik a fejükben pergett olvasás közben.
- A nagyközönség úgy ítél, hogy mi az, ami a könyvben benne volt, de a filmből hiányzik - magyarázza a szakértő. - Pedig sokszor az eredetitől eltérő mozik jobban visszaadják az irodalmi koncepciót. A Gyűrűk ura-filmen sokáig csámcsogtak, mennyi könyvrészlet maradt ki, de a film erős képi megoldásai és stílusa hasonlóan kultikus és markáns művet eredményezett. A filmes adaptáció egy kicsit mindenkié. Ezért sem lehet tökéleteset készíteni: mindenkiben él valamilyen kép, valami mindig hiányozni fog belőle.
A tökéletes trükk (HBO, július 7.)
Naplóregényből forgatott film a viktoriánus korszak két illuzionistájának bűvészpárbajáról. Vigyázat: a regény és a film igazi bűvésztrükk: minden részletnél résen kell lenni!
Legenda vagyok (HBO, július 12.)
A több mint fél évszázados kisregény harmadik megfilmesítésében Vincent Price horrorguru és Charlton Heston után most Will Smith az utolsó ember a Földön.
Imposztor (Viasat3, július 4.)
A Philip K. Dick pároldalas novelláját feldolgozó filmben a XXI. századi Föld háborúban áll egy galaktikus néppel. Akció-sci-fi klasszikus szökevény-dramaturgiával, az íróra jellemző morális kérdésfelvetésekkel valóság és identitás viszonyáról.
A majmok bolygója (Film+, július 11.)
Lelketlen Tim Burton-film: a Híd a Kwai folyónt is jegyző Pierre Boulle regényének második feldolgozásában az időviharba kerülő főhős egy olyan bolygóra jut, ahol az evolúció csúcsán a majmok állnak, az emberek rabszolgák. Filozofikus társadalombírálatból szigorúan csak egyszeri fogyasztásra ajánlott akciódús popcornmozi.
