Ha a cápa...
Amióta Hiller István oktatási és kulturális miniszter egy borongós februári napon fehér kesztyűt húzott, és a Magyar Nemzeti Múzeumban, valódi, értékes műtárgyaknak kijáró tisztelettel megkezdte egy ládányi Robert Capa-fénykép show-jellegű kicsomagolását, a világhírű fotográfus szinte beköltözött kulturális mindennapjainkba. Megtudtuk akkor, hogy a kulturális tárca 300 milliós segítségével 957 darab fotó, 48 vintázs kópia és öt portré került hazánkba Robert Capa hagyatékából, az annak gondozására alapított New York-i International Center of Photography (ICP) kollekciójából.
Nem sokkal később, a rábízott anyagból a Magyar Nemzeti Múzeum nyitott kiállítást, amely alig negyven képből állt, azonban szűkössége ellenére is méltó és pontos áttekintést adott Capa munkásságáról. Aztán megjelent egy önéletrajzi kötet, orosz naplója, ismét felbukkant a könyvesboltok polcain fegyverként is használható többkilós albuma, most pedig a nyár egyik legfontosabb tárlataként a Ludwig Múzeumban látható több mint 200 felvétele, életrajzi vonatkozású dokumentumokkal, képeit közreadó magazinok bemutatásával színesítve.
Aki az előzményeket figyelemmel kísérte, már értőbben kering a Ludwig Múzeum Capa-kiállításán. Ismeri a Budapesten Friedmann Endre Ernőnek született, később (nagy szája után) Cápa becenevet kapó, végül ezt a nevet hivatalosan is fölvevő Robert Capa életét. Tudja, hogy 18 évesen hagyta el Magyarországot, haditudósító fotográfusként részt vett öt háborúban, és negyvenévesen egy akna okozta halálát. Valószínűleg ismeri leggyakrabban idézett mondását is: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel." De, aki egy kicsit kevésbé jártas az életműben, a Ludwigban most kronologikus sorrendbe gyűjtött képeit végignézve, megismerkedhet vele.
Láthatja fiatalkori felvételeit, köztük azt, amelyen a száműzetésben élő Lev Trockij 1932-ben előadást tart dán diákoknak. Láthatja aztán a spanyol polgárháborúban készített fotográfiákat, köztük természetesen a világ egyik legismertebb képét: A milicista halálát. Azt, amelyet egy időben fotótörténészek is hamisítványnak, beállítottnak véltek, ám a sorozat - Ludwigban is látható - többi darabja igazolja, nagyon is valódi jelenetről van szó. Láthatja aztán világháborús frontokon készített fényképeit és persze a normandiai partraszállás pillanatait, amelyeket Capa egy parthoz közeledő rohamcsónakból kiszállva, derékig érő jéghideg vízben, szűnni nem akaró golyózáporban örökített meg. Láthatók még egyéb hadszínterek is, és láthatók azok a képek, amelyeket Steinbeck társaságában, a háború utáni Szovjetunióban készített, végül megjelennek a fotókon Capa barátai, ismerősei, köztük Hemingway, Picasso és Matisse.
"Egyszer a Hyde Parkban sétáltunk, ott feküdt egy öreg csavargó a fűben. Capa megszólalt: Lepjük meg az öreget, tegyünk a kezébe egy ötöst, és valóban: a kezébe csúsztatott egy ötfontost. Ez a bőkezűség lenyűgözött." Így emlékezett egy alkalommal Capára egykori szerelme, Ingrid Bergman, és ha a képeket alaposabban megnézzük, észrevesszük az általa megidézett Capát is, aki ugyan térdig gázolt a halálban, de legjobban az életet tisztelte.
