Színházak a piacon
Több mint ötszáz színházi premiert tartottak az elmúlt évadban Lengyelországban, ugyanennyi volt Magyarországon is. A lengyel színházi intézet és a lengyel kultúrát külföldön népszerűsítő Adam Mickiewicz Institute a legérdekesebbekből többhetes színházi találkozót rendezett, ezen belül ötnapos showcase-t is, a legprogresszívabb produkciókkal.
Mindenki egyet keres: egyedi minőséget. Persze az adott ország kultúrájától is függ, mit tartanak ott annak. A lengyelek például a főként harmincas-negyvenes éveiben járó fenegyerek rendezőket. A mogul, Krystian Lupa tanítványait, Krzysztof Warlikowskit és Grzegorz Jarzynát. Meg a radikális rendező Jan Klatát és Michal Zadarát, akinek A Pál utcai fiúk-előadását nemrég Budapesten is játszották.
A színházi találkozón sok volt a koprodukció. Például Warlikowskié: az áldozatvállalás köré épített megaprodukcióban, az (A)polloniában a varsói Nowy Teatrral együttműködött - mások mellett - az avignoni és a bécsi fesztivál is.
A Kortárs Drámafesztivál alapítója és főszervezője, Szilágyi Mária ezt hívná meg mindenképpen, ha volna rá pénze. Elérhetőbbnek tűnik Klata pimasz, provokatív produkciója, a Danton-eset, de előre sejthető, hogy a kritika fanyalogna, elnagyoltnak tartaná. Ez meg nem tesz jót a fesztiválnak, amely főként pályázati pénzből él. Az NKA 10 millió forintja kevés egy konferenciával, iskolapedagógiával bővített drámafesztivál létrehozásához, így tovább pályáznak. Olyan költségcsökkentő tényezőre is apellálnak, mint a külföldi társulat fellépésének kiadásaiba beszálló anyaországi intézmény.
A Bárka Fesztiválnak sem tesz jót, hogy szervezőjének, Bérczes Lászlónak hazardíroznia kell a rigai, a moszkvai vagy a varsói showcase-en. Azaz kinéz egy előadást, de fogalma sincs, lesz-e pénze meghívni. Arra ügyel, jöjjön a fesztiválra legalább egy emblematikus produkció. Mint tavaly a rigaiaktól A csend hangjai. Itt a költségek feleződtek Bukaresttel, ahol előzőleg fellépett a társulat. Idén novemberben ez Németországgal ismétlődik meg - a vilniusi Hamlet kapcsán.
A vásárszerű showcase-eken lehet venni, eladni, alkudni, ajánlani és lebeszélni. Varsóban a Pasolini-film, a Teoréma nyomán készült Jarzyna-produkció tetszett Bérczesnek. Beszélt is az előadás producerével, de tele a turnétáblázatuk. Marad egy másik társulat darabja: Az istentelen komédia, amely biztosan megosztja majd a nézőket. Ebben a civilek játéka és a színészet úgy keveredik, hogy szét sem szálazható.
Miként Mundruczó Kornél Bárkás rendezésében, a Frankenstein-tervben, amely nemcsak itthon nyert díjakat, ez az egyik legkeresettebb magyar produkció. A fesztiváligazgatók először 2007-ben, a Kortárs Drámafesztivál Visitors' Programme-jának ajánlott előadásai között találkozhattak vele. Majd tavaly ősszel a budapesti DunaPart showcase-en. Népszerűsége azóta is töretlen, akárcsak Pintér Béláéknak. A DunaPart egyik szervezője a Trafó volt. Vezetője, Szabó György szerint Pintérék egyedi magyar előadásait még a legalternatívabb fesztiválok is meghívják. Hozzáteszi: a Pintérék előtti utat a Krétakör Színház produkcióit övező érdeklődés nyitotta meg.
Persze mások is hívnak fesztiválokra, a legrégebben turnézó Katona József Színház zsinórban kapja a meghívást Ivanov című előadásával. De a mostani gyenge országimázsunk miatt Szabó szerint mégsem vagyunk elég érdekesek külföldön. Sarkítva: az ázsiaiak meg azok az országok futnak, ahol olaj található, mert a politikusok kulturális és sportprogramokkal "vágják" az utat a világpolitikai dzsungelben.
A dramaturg Merényi Anna a kortárs külföldi drámák hazai és a kortárs magyar színművek külföldi megismertetésére szakosodott Panodráma alapítója. Szabó utóbbi állításával azért vitatkozna. Azt meséli, a külhoni szakemberek szerint izgalmasak a hazai független előadások, a kőszínháziakban temérdek jó színész van, de a díszletek és jelmezek java harminc évvel lemaradt a világtrendtől.
Ki a befutott magyar drámaíró? Inkább a kortárs prózaírók ismertek, Esterházy, Nádas, Kertész Imre - mondja Merényi. Noha több magyar dráma jelent meg fordításban, a hazai darabok legfőbb erénye a szellemes, egyedi nyelv, amelyet szépíróknak kellene fordítaniuk. De kevés színház hiszi el látatlanban: egy magyar darabot megéri bemutatni. Ugyanakkor - más országokkal ellentétben - nincs állami forrás arra, hogy világnyelven hozzáférhetőek legyenek az évad legjobb művei.
