- Az északi országokból az utóbbi időben inkább metal- és rockegyütteseket ismert meg a világ, mi visz rá négy tizenéves lányt, hogy népzenével foglalkozzon?

- Ugyanabba a zeneiskolába jártunk, gyakran énekeltünk együtt az iskola kórusaiban. A városunkban, Ume-ban volt egy folkfesztivál, ahol egy speciális éneklési technika hallatán figyeltünk fel a népzenére. Elkezdtünk közösen énekelgetni, és most már hét éve létezik a Kraja. Más stílusban is énekeltünk, zenéltük, de amikor felfedeztük ezt a hagyományt, úgy éreztük, hazataláltunk.

- Mennyire népszerű a népzene Svédországban?

- Nem része a mindennapoknak, a fiataloknak a családban, vagy a barátok között nem nagyon van esélyük arra, hogy kapcsolatba kerüljenek vele. Ezért aztán nagyon fontosak a zeneiskolák, amelyekből sok van az országban, igaz, ezek többségében hangszeres klaszszikus zenét vagy dzsesszt tanulnak. De egy-egy elkötelezett tanár sokat tehet azért, hogy a diákok felfedezzék a népzenét is. Vannak különböző archívumok, tele régi felvételekkel, és persze sok a kotta. Így az utóbbi években egyre többen megszeretik, különösen a fiatalok. Mi is jó példa vagyunk erre: csak egyikünk tanul népzenét, ketten hangszeres zenét, egyikünk pedig a hangszeres zene után most már pszichológiát hallgat. Mégis, magunkkal hoztuk az iskolából a népzene szeretetét, és bármivel foglalkozunk is a jövőben, ameddig kíváncsiak rá, népdalokat fogunk énekelni.

- A Kraja nem hagyományos módon énekel népdalokat.

- Feldolgozzuk, kicsit saját magunkhoz alakítjuk őket, és így írunk saját dalokat is. Nem követünk kitaposott utakat, közösen írjuk a saját dalainkat, és időnként felrúgunk egy-két zenei szabályt. Inspirálóan hatnak ránk különböző népek zenéi, de mindig svéd népzenei stílusban énekelünk.

- Az milyen?

- Sokféle svéd stílus van, de alapvetően mindegyik nagyon tiszta, nagyon lágy énekstílus, sok díszítéssel. Azt mondják, kicsit hasonló a kelet-európai éneklési módokhoz. A dalszövegek pedig nagyon egyenesek, őszinték, biztos, hogy megtalálják az utat a hallgatók szívéhez, legyen szó vallásos énekről, vagy épp szerelmes dalról. Ez nagyon könnyen megragadja az embereket. Ugyanakkor nehéz előadni ezeket a dalokat, hiszen nincsenek hangszerek: ha elrontunk valamit, azt azonnal észreveszik a hallgatók. És akkor oda a varázs.