A Parthenon és földi mása
Athénban június 21. óta látogathatja a nagyközönség az új Akropolisz Múzeumot, amely egyszerre építészeti remek és nemzeti demonstráció. (A belépő egy euró, de egyelőre csak az elektronikus úton jegyet vásárlók jutnak be.) A görög klasszikus múlt ezernyi kincsének ad méltó otthont, miközben a jelenben küzd az ország presztízséért. Az új Akropolisz Múzeum ugyanis miközben csodálatos műalkotásokat befogadó remek épület, része a görög "történelempolitikának" is.
Bernard Tschumi svájci-amerikai építész múzeumépülete minden bizonnyal egyike az évezredkezdet szimbólumainak. Amióta Frank Lloyd Wright megépítette a New York-i Guggenheim Múzeum épületét, üvegpiramissal modernizálta a párizsi Louv-re-t a kínai-amerikai I. M. Pei, majd Frank Gehry megalkotta a másik, a bilbaói Guggenheimet, azóta az új múzeumokra úgy tekint a világ, mint az építészet nagy lehetőségére.
A világ legnagyobb műkincseit önálló műalkotásnak szánt épületekbe viszik. Olyan házakba, amelyek önmagukban is csodálatot váltanak ki, s odavonzzák a bámulni vágyókat. Az új Akropolisz Múzeum ilyen épület. Üvegből és betonból készült, s többemeletnyi mélységben ott látja a látogató az ősi Athén maradványait. A valódi kútba is belenézhet. Sőt, később esetleg újabb régészeti feltárásokat is láthat majd az üvegpadló alatt.
És miközben bejárja a múzeumot, szinte mindig látja az épülettől alig négyszáz méterre magasodó szent hegyet, rajta a Parthenonnal.
A tágas csarnokokban az Akropolisz templomainak szobrai vannak. Az archaikus, az i. e. VI. századból maradt emlékek némelyikén látszik a perzsa háborúk pusztítása. A hódítók elpusztították az elfoglalt Athént védő isteneket. Amikor a görögök visszatértek, eltemették - szerencsénkre - a megrongálódott, megégett szobrokat. A múzeum egyben a klasszikus Athén történelemkönyve is. Ahogy Dmitriosz Pargalisz, a múzeum archeológus elnöke mondta: a demokrácia emlékműve is. Bizonyíték? A beruházásokkal megbízott kincstárnokok mandátumuk lejárta után kőbe vésették az általuk megrendelt munkálatok költségeit. A sztéléken lévő pénzügyi beszámolók megtekinthetők.
A szobrok és más művészeti emlékek között sétálva jutunk fel a harmadik emeletre. Ez ad helyet a Parthenon múzeumi másának. Az épület legfelsőbb emeletét úgy alkotta meg a tervező, hogy az párhuzamos a hegyen lévő Parthenonnal. Tehát a múzeumban kiállított szobrok, frízek ugyanazon a helyen vannak, mint voltak az Akropoliszon.
Ám csak a szobrok, frízek egy része van Athénban. 207 évvel ezelőtt Nagy-Britannia akkori isztambuli nagykövete, Lord Elgin engedélyt kapott a török szultántól, hogy a kincseket lerajzoltassa. Mások szerint megfelelő összegért azt is engedélyezte a Magas Porta, hogy szemezgessen a kincsek között. Elgin emberei 1801 és 1812 között a megmaradt szobrok felét és több építészeti elemet lebontottak, illetve kivágtak, és hajókon elszállították. Ezeknek a lord skóciai kastélyát kellett volna díszíteniük. A nemes főrend azonban csődbe ment, és 1818-ban eladta a szobrokat a British Museumnak. Ezek azóta is ott vannak. Görögország többször kérte a szobrok visszaszolgáltatását. Ezt egyebek között azzal utasította vissza a British Museum, hogy Athénban nem megfelelőek a körülmények. Erre válaszul készült el a mostani pazar épület. A Londonban lévő márványok helyét másolatok foglalják el, s a bizarr valóság szembeötlő: egy szobor feje a brit fővárosban, a test Athénban van.
Hogy visszatérnek-e a szobrok, a britek és görögök megtalálják-e a megoldást, kétséges. Mindenesetre úgy látszik, mindkét országban nemzeti és kulturális ügyként kezelik sorsukat. A görögök jogos tulajdonukat követelik a helyére, a britek szerint: 1. a kincsek árát kifizették; 2. a visszaszolgáltatás precedensül szolgálna és kifosztaná a világ nagy múzeumait. De ez már egy másik vita.
A múzeum alapterülete 23 ezer négyzetméter, a kiállítási terület 14 ezer négyzetméter. A Parthenon Galéria 39 méter széles, 84 méter hosszú. A frízek 58 méter hosszan és 21 méteres szélességben láthatók. A múzeumot - részben az EU finanszírozásával - 130 millió euróért építették fel. Az átadás négy évet késett.
