Két szomszédos üzlet: a cipészé és a kalaposé. A kalapos drága árut készít keveseknek, a cipész viszont a tömegtermelésben látja boldogulását. Külföldön is megpróbál vevőkre találni, és bejön az üzlet. A kalapos azonban kénytelen más megélhetés után nézni. A szabadpiac apoteózisa - humoros formában - John Halasnak ez az 1950-ben készült rajzfilmje. Mondhatni: propagandafilmje. A magyar származású híres animációs rendező a brit kormány fölkérésére már a második világháború alatt gyártott népszerű katonai mozikat, ám a győzelem utáni békés erőfeszítésekhez is szükség volt filmesekre. Különösen az amerikai külügyminiszter, Marshall tábornok európai újjáépítési segélyprogramjának meghirdetésekor, 1948-ban.

A háború végén az Egyesült Államok erőtől duzzadó, békés termelésre átálló iparának piacokra volt szüksége. Európa ipara viszont romokban hevert. Az első békeévek szegénységet, éhínséget, depressziót is hoztak. Nőtt a helyi kommunista pártok, a sztálini Szovjetunió befolyása, miközben a náci ideológia sem tűnt el nyomtalanul. Az összetett problémára kínált megoldást a Marshall-terv: az USA és a csatlakozó európai államok kormányai közötti szerződés egy nagyszabású segélyprogramról. Évek alatt 13 milliárd dollár értékű amerikai áru érkezett Európába, ahol széles körű propagandát is szerveztek a programról. Ennek volt egyik műhelye a párizsi mozgókép- osztály, amely mintegy 250 filmet forgatott kiváló európai szakemberekkel. Havonta 30-50 millió néző látta ezeket a mozikban 1948 és 1953 között.

A részleg egyik vezetője volt Stuart Schulberg (ő gyártotta a nürnbergi perről szóló híres amerikai dokumentumfilmet). Lánya, Sandra Schulberg kutatja az időközben elkallódott, raktárakban, archívumokban lappangó "Marshall-terv-filmeket", melyekből egy mustrára valót mutatott be Budapesten, a Közép-európai Egyetemen. Archív filmek ritkán keltenek ekkora érdeklődést - a KINO-ban rendezett vetítésen például a csilláron is lógtak -, ami érthető. Mint azt a kurátor asszony is hangsúlyozza, nem volt könnyű "eladni" a demokrácia, és az országok közötti szorosabb együttműködés eszméjét annak idején, és ez ma ismét nehéz feladat. Különösen a globalizáció problémái, a terrorizmus, a nacionalizmus föléledése miatt. A Marshall-terv, amelyet sikerei ellenére sok kritika is ért, előfutára a transzatlanti szövetségnek és az európai integrációnak, filmjei ebbe az irányba próbálták terelni a gondolkodást. Néhol szinte észrevétlenül, másutt naiv hittel, humorral vagy rámenősen. Egyre inkább előtérbe került az antikommunista propaganda (ennek ellentéte a másik oldalon az antiimperialista "fejtágítás"). Az összeállításban szerepel az utóbbit tükröző, egyébként profi rajzfilm is.

Schulberg asszony 2005-ben a berlini filmfesztiválon úgy mutatott válogatást e filmekből, hogy mellé tett néhány "antimarshall" keletnémet propagandafilmet is. Egy ilyen bemutatót mi is szívesen látnánk megint.