Az internet megjelenése óta már nem működik az, hogy a hirdetésekből és a lapeladásokból finanszírozzuk az újságírók munkáját. A hirdetéseket elvitte a világháló, és nem feltétlenül a híroldalakra - mondta Brigitte Alfter, aki több oknyomozó újságírást támogató szervezetnek is vezetője. Már a gazdasági válság előtt visszaesett a tényfeltáró cikkek száma. De az nem igaz, hogy nagy a különbség Kelet- és Nyugat-Európa között az oknyomozó újságírás terén. - Egyáltalán nincs sok tényfeltáró újságíró Nyugaton sem. Legtöbbünknek mindennapi cikkekkel is kell foglalkoznunk, hogy meg tudjunk élni. A napi munka után lehet dolgozni egy-egy oknyomozó cikken, igaz, ehhez sok kitartás, energia és rengeteg kíváncsiság szükséges - mondja az újságírónő, aki legtöbbször maga sem dolgozhat napi nyolc órát egy tényfeltáró anyagon, így van úgy, hogy hónapokig is eltart egy kutatás.

A finanszírozási gondokra átmenetileg a "nonprofit újságírás", a támogatók keresése jelenthet megoldást. Az Egyesült Államokban és Európában is sok újságíró fordul civil szervezetekhez munkája támogatását kérve. - Jó jel, hogy egyre többen hajlandók erre áldozni - mondja a dán kormány által finanszírozott Scoop vezetője. A szervezet Kelet-Európában és a Balkánon támogatja oknyomozó riportok készítését.

Brigitte Alfter az igazgatója a nemrég létrejött Európai Oknyomozó Újságíró Alapnak is, amely főleg az Európai Uniótól igyekszik forrásokat elnyerni hasonló célból. A Scoop már több mint kétszáz sztori elkészüléséhez nyújtott támogatást.

A dán riporter egyik kedvenc "ügyét" említi példaként: egy ukrán újságíró kapott egy egy hónapos ösztöndíjat munkájához, hogy kideríthesse: vajon miért mindig ugyanaz a két tanú jelenik meg a városi bíróságon, ha drogügyeket tárgyalnak.

Az újságírók fent leírt támogatása fontos ahhoz, hogy átsegítse a szakmát a nehéz időszakon, Brigitte Alfter azonban hangsúlyozza: hosszú távon új finanszírozási modellt kell kialakítani. Német ismerőseinek példáját említi, akik számítógép segítségével dolgoznak fel hatalmas mennyiségű adatot, amelyet, mondjuk, egy kormányhivataltól kaptak meg. A munka azonban a cikk megjelenése után sem fejeződik be, mert az adatok továbbra is használhatók. - Az EU szabályai alapján ezeket újra hasznosítani lehet kereskedelmi célból. Mi lenne, ha nem hirdetéseket adnánk el, hanem a feldolgozott adatokat, olyan cégeknek, amelyek számára ez hasznos lehet? - mondja.

Az internet természetesen segíthet is az oknyomozó újságírásban. Két új - még kísérleti - ötlet is új utat jelenthet. A "crowdsourcing" lényege az, hogy a világ bármely pontjáról kérhetünk segítséget. Egy újságíró például, aki hosszas küzdelem árán megkapott körülbelül ötezer oldalnyi nehéz jogi szöveget egy kormányhivataltól, az interneten "mozgósított" jogászokat, akik hajlandók voltak egyenként körülbelül 50 oldalt elolvasni az anyagból, majd rövid összefoglalót készíteni. A másik irány a "crowdfunding", melynek keretében a közönség finanszírozza a riport elkészültét. Ennek példája az amerikai spot.us internetes oldal, ahol minden készülő cikk vagy témajavaslat alatt látható, mennyi pénzre van még szükség ahhoz, hogy elkészüljön az anyag. Aki pedig fontosnak tartja, hogy a témának utánajárjon egy profi újságíró, néhány kattintással hozzájárulhat a költségekhez.

Az internetet azonban más módon is javukra fordíthatják az újságírók. Brigitte Alfter egyik legnagyobb projektjének keretén belül bebizonyította, hogy az EU által kifizetett agrártámogatások legnagyobb része a nagy gazdaságokhoz kerül, és nem a kistermelőket segíti. Ehhez minden országban kellett keresnie újságírókat, akikkel együtt megszerezték a helyi támogatottak adatait, és feldolgozták. A megszerzett adatokat pedig feltették a farmsubsidy.org weboldalra, így az eredeti cikk megjelenése után más újságírók is felhasználhatták őket.

Az agrártámogatásról írott cikkek elkészültében nagy jelentősége volt a határon átívelő együttműködésnek az újságírók között, amely Alfternek a budapesti Független Médiaközpontban tartott, csütörtöki előadásának központi témája volt. - A nemzetközi együttműködés fontos és hasznos is. A különböző nemzetek újságírói nem jelentenek konkurenciát egymásnak, és európai szintű témákon is dolgozhatnak. Ráadásul minél több tagállamban jelenik meg ugyanaz a téma, annál nagyobb hatást tud gyakorolni Brüsszelre - magyarázta.

Hasonló együttműködés alakult ki a Gripen-eladásokkal kapcsolatos feltételezett korrupciós ügyben is. A témán dolgozó svéd újságírók brit és cseh kollégáikat kérték meg, hogy helyismeretüket és kapcsolataikat kihasználva segítsenek az anyaggyűjtésben.

Még nem volt olyan ügy, amelybe, ha Brigitte Alfter belekezdett, ne járt volna a végére. Az agrártámogatásokról szóló sztori például másfél évet vett igénybe, de nem hagyta annyiban. - Sokak szerint ez az őrültek szakmája. Én egyszerűen élvezem - mondja.

Brigitte Alfter: Munkaidő után jöhet a nagy riport