Mi igaz Jézus házasságából? Van-e alapja az inkvizíció Gestapóhoz hasonlításának? Joggal nevezik-e "Hitler pápájának" XII. Piust? Semmi, nincs, nem. A tudós német szerző válaszai határozottak; hatásuk pedig a kötet megnyerő stílusából fakad. Jól tagolt, feszes ritmusú, könnyen érthető szöveg áll össze izgalmas és élvezetes kultúrtörténeti olvasókönyvvé. Akárha a katolikus egyház kétezer évén végigkalauzoló, oknyomozó kalandregényt forgatnánk. A Sötét alakok ugyanakkor, jóllehet meggyőzően sorolja elő a keresztény európai művelődés máig ható eredményeit, nem a pápaság feltétlen dicséretére szegődik. Miközben tévhiteket siet eloszlatni, hamisítások ellen kel ki s a cinikus ateizmus korszellemével szegül szembe, Hesemannak eszében sincs eltagadni az egyháziak esendőségét, a katolicizmus bűneit. Csupán az arányosság, az igazságosság, a méltányosság elvét kéri számon a bírálókon.

Kívülállóként - vatikáni iratok és történészi munkák beható ismerete nélkül - nehéz megítélni, mennyire szabatos és szakszerű Hesemann érvvezetése. A szerző katolikus (sőt, pápista) elfogultsága nyilvánvaló. Ám az a higgadt derű és kulturált magabiztosság, amellyel érveit előadja, legalábbis rokonszenvet ébreszt az olvasóban.

Próbálunk megfontoltan lelkesedni, de a legkevesebb, amit írhatunk: Michael Hesemann könyve szenzációs.

Szt. István Társ., 272 oldal, 3100 forint