A biztos kézzel válogató, finom technikájú Filmmúzeum nem tegnaptól dokumentálja e periódust; célja aligha más, mint az "ez volt" szimpla szemléltetése, na de: ha az éjszakázó polgár nem vigyáz, rögvest gondolkodni kezd, s csak hümmög egyfolytában. "Ismeretlen kútból a fertőzés veszélye miatt sose igyunk!" - mondja a gépjárművezetőket óvó széria narrátora, a korábbi kiváló autóversenyző, Ferjáncz Attila, és akkor nem tudjuk, hogy ezzel most mit is kezdjünk. Röhögjünk-e rajta, mint amikor Bes' Pista bácsi azt mondja, hogy "Kőolajfinomittó? Nem fog nekik sikerülni!", esetleg... Esetleg el tudnánk-e mesélni gyermekeinknek, mit jelentettek akkoriban az OKT sorozatai? Jelentettek-e valamit egyáltalán vagy csak a szabályokra oly' kényes állam gondoskodta-e túl a dolgot azzal, hogy "gépjárműbe ülés előtt körültekintően válasszunk cipőt"?

Tényleg volt-e az efféle okosságoknak közlekedéskultúra-formáló erejük, visszább vette-e Béla, ha azt hallotta, "hosszabb utazáskor együnk gyakrabban, sose kapkodva!"; voltunk-e annyira elanyátlanodva, hogy ez magunktól nem jutott volna eszünkbe? E filmek hatására Géza bácsi leállt-e Margit nénivel az út mellett a Skodával, hogy hátsó zsebéből fésűt előkapva, haját hátrasimítva közölje, csomagolj ki, majd fogyasszunk lassan, ahogyan azt a tévében a Ferjáncz mondta? S ha igen, jó-e vagy rossz, hogy most ezeket nem mondja nekünk senki? Kellene-e mondani? Értjük-e még, hol, milyen szabályok és intenciók között éltünk? Fontos-e nekünk ez 2009-ben? Hány éves a kapitány?

S mialatt a hol könnyed, hol elrettentő, hol meditatív alapú zene, a nagymamis intelmek és a tudományos szövegek ("A mozgó tárgyban felhalmozott energia a sebesség négyzetével arányos!") kapcsán az alkotók elvitathatatlan jó szándékáról, ügyszeretetéről, továbbá a kevesebb kocsi - lassabb tempó - nyilván kevesebb baleset - normálisabb emberek tárgykörének konklúziójáról motyogok valamit, kikacsint, rám ömlik az élet; a majdani színes élet. Amikor is Sütő Enikő hullámvasúton ülve szemlélteti, mi a halandó meg a gép kapcsolatának konklúziója ("Az ember az egyetlen élőlény, amely a technika segítségével megnövelheti saját, természet adta sebességét!"), s a kisfilmből nem marad meg más, mint a lobogó szőke hajú, piros blúzos modell melltartó nélküli, buja játéka, a szürkeséget egy mosollyal átvarázsoló világa.

Őö, miről is filóztunk az imént?