Mert igaz ugyan, hogy az állami tankönyv-monopólium és a Tankönyvkiadó Vállalat egyeduralma megszűntével piaci verseny alakult ki, a kiadók lehetőségei azonban korlátozottak. Korlát mindenekelőtt a tízmilliós ország piaci szűkössége; aztán az egyes szakmák eltérő könyvigénye; továbbá, hogy az egyetemekhez kapcsolódó kiadók nyilvánvalóan "közelebb vannak a tűzhöz", mint a függetlenek. A terjesztés átláthatatlan, kevés használható piaci információt juttat vissza a kiadásnak. Emiatt a hazai tankönyvpiacot egyaránt jellemzi a befulladt készlet és a hiány. A nagyarányú illegális könyvmásolás tovább rontja a rentábilis kiadás esélyét.

Az állam a piacosítással együtt hárompólusú keresletélénkítő támogatási rendszert is kialakított. Az egyik, a diáktámogatás, régóta nem fedezi eredeti mértékben, felerészben a tankönyvkiadásokat. Sokáig vita volt, hogy a másik súlypont a könyvtárakra vagy a kiadókra kerüljön. A kiadók "győztek", mert támogatásuk piackutatási és árcsökkentési kötelezettséggel is jár. A baj csak az, hogy míg a kilencvenes években még százmilliós nagyságrendben áldozott a költségvetés rájuk, 2008-ra a támogatás majdnem teljesen elolvadt. Újabb lehetőségek az úgynevezett e-könyvek, a világhálón elérhető szak- és tankönyvek fejlesztésében nyíltak meg.

Hosszabb távon valószínűleg ez utóbbi lesz a megoldás. Ámbár biztos, hogy nyomtatott, szakkönyvként használható tartós alaptankönyvek is kellenek. És a felsőoktatás bolognai rendszerre áttérése miatt voltaképpen mindent újra kellene írni - nemzetközi színvonalon. A tanulmány egyik nagy dilemmája éppen az: honnan lesznek ehhez források?

Nemzeti Tankönyvkiadó, 164 oldal, 2990 forint