A szépség és a sok szörnyeteg
Magyar könyvtervezésről Hess András óta beszélünk. A honi őskönyvészek az olasz és francia utat választották, konkrétabban - a gót helyett - a latin karaktert. Ezzel indult a magyar könyvtörténet. Aztán a barokk (Baskerville, Caslon, Tótfalusi Kis Miklós) és a klasszicizmus (Giambattista Bodoni) is elhozta a saját betűit, amelyek ma is élnek és kedvesek. Kezdetben a nyomdászok voltak a tótumfaktumok, ők tervezték, metszették, öntötték, szedték, nyomtatták a betűt, ők kötötték a könyvet is - vagyis a nyomdász volt a dizájner is, nem mai értelemben, persze.
A XX. század legkiemelkedőbb hazai munkái a Kner és a konkurens Tevan nyomdából kerültek ki. Kneréknél már kifejezetten fontos volt a minőség - még a dekoráció elemeiben is, amelyeket már képzőművész: Kozma Lajos, a nagy szecessziós grafikus metszett. Szép nyomtatványokat készítettek.
A kiugró változást egyfelől a tiszavirág-életű fényszedés, majd az ún. dpt-rendszer hozta el a modern könyvtervezésben. A képek feldolgozása is ennek nyomán vált könnyebbé és gyakran tobzódóvá. Jó példa erre a mostanság igen népszerű albumformátum, amelynek képi világa gazdag és látványos ugyan, de a kötetek általában csak lufik; méretesek, artisztikusak, kissé pöfetegek, pompőzek, de egyszer átlapozzuk őket és annyi, ráadásul sokszor vaskos tipográfiai tévedések is vannak bennük - mondja a Moholy-Nagy László Egyetem adjunktusa, Maczó Péter.
Az adjunktus szerint ma (sajnos) rengeteg vacak könyv kerül piacra. De nem a kontroll, hanem az önkontroll hiányzik. A kiadók jelentős része nem tanult könyvtervezést, kiadói, tervezői, művészeti vezetői körben nincsenek munkatársaik, alkalmi, ilyen-olyan operátorokkal készíttetnek olcsó tördelt szövegeket, az illusztrációkat, fotókat pedig gyakran úgy lopják össze. De ocsmány könyvnek ott van a sok "csokipapíros", tehát dombornyomott, aranyozott, belül vacak anyagra printelt slágerkiadvány, amolyan dobd el! kivitelben.
Szerencsére azért van ellensúlyuk e borzalmaknak: a régebbi Sajdik-, Kondor-, Reich Károly-, Würtz Ádám-, Kass János-féle, vagy a mai, fiatalabb Szegedi Kati, Szalma Edit, Fodor Anikó, Vida Győző, Felvidéki András, Takács Mari, Kasza Julianna, Barka Ferenc kitűnő illusztrációival szerelt kötetek, a romantikus gyermekitől az abszurdig. És a többi markáns alkotó: Bárd Johanna, aki a Műcsarnoknak csinált seregnyi szép tipográfiát, művészkönyveket, Kiss István, aki a Városháza izgalmas sorozatát tervezi, az idén is díjnyertes Kaszta Móni, aztán Pintér József, aki a Magvetőnek csinál igazán funkcionális szépirodalmi kiadványokat és Faragó István, aki Anno című sorozatával valóságos missziót teljesít. És feljövőben a Scolar kiadó, amely ugyan sok külföldit magyarít - ez is fontos -, de saját tervezőgrafikailag is jegyezhető tematikával, igényes szakkönyvekkel büszkélkedhet.
Maczó Péter vallja, hogy a szép könyv legfőbb ismérve a harmónia, a tartalom és forma egysége, amit a könyvet kézbe véve azonnal megérzünk. Fontosak az arányok is, a margóra, a szövegfoltra, a képek méretére és ritmusára, az egész szerkezetre értve. A tavalyi német nemzetközi Best Book of the World nevű versenyen - ahol Maczó is főzsűritag volt - egy amerikai egyetemnek készült, svájci tervezésű, kisebb, puhafedeles könyv, az Atlas of Novel Tectonics kapta a kiemelt díjat. Igazi humán tárgy, törtfehér papírja, kerekített sarkai, beragasztott finom illusztrációi kiemelték a sok-sok, egyébként szintén szép kötet közül.
Kár, hogy a magyar szép könyveket nem nevezik be erre a versenyre, így aztán mi díjat sem kaphatunk, sőt, még a frankfurti könyvvásárra se jutnak ki, pedig ott négy nap alatt több százezer látogató jár-kel - jegyezte meg az adjunktus.
Ami az évről évre megrendezett Szép Magyar Könyv versenyt illeti, Maczó Péter úgy látja: a díjazott kötetek többnyire méltók a kitüntetésre. Persze - tette hozzá - egy zsűri döntése mindig csak arra a napra és arra az órára vonatkozik, amikor megszületett.
A szép könyvekből összeállított tárlat július 2-ig tekinthető meg a Fővárosi szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának Kisgalériájában.
