- Miskolc nincs rajta Európa fesztiváltérképén - mondja angol kollégájával egyetértve Jordi Koimann. A holland operamagazine.nl fiatal kritikusa szerint nem véletlen, hogy nincsenek japán operaturisták, nem hallani angolul vagy németül beszélő csoportokat: a program kétségkívül érdekes, de nincs olyan, amit az operarajongók ne kapnának meg, mondjuk Amszterdamban, Bécsben vagy Berlinben. A kelet-közép-európai és a budapesti koncert- és operaéletet jól ismerő Carroll ehhez hozzáteszi: látja az ügynököket és a fesztiválszervezőket, akik nem mindig a nagy eseményekre jönnek, hanem például a szegediek (a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának operista hallgatói - a szerk.) előadásaira, mert ott felfedezhetik a jövő sztárjait.

A gerai színház Wozzeckjét a kritika is lelkesen fogadta

- Amíg csupán a háromcsillagos szálloda jelenti a csúcsot Miskolcon, és az ágyak száma is kevés, hiába ostromoljuk az utazási irodákat - tárja szét az efféle felvetésekre a kezét Bátor Tamás fesztiváligazgató.

A hazai komolyzenei életben mindenesetre rendkívül fontos esemény a "Bartók+...", amit nemcsak az bizonyít, hogy a kezdeti fanyalgások ellenére kilencedik éve működik a fesztivál. Rangját többek között az adja, hogy visszatérő vendég az olyan formátumú művész, mint Kocsis Zoltán, s aki Schönberg-ősbemutatóját Miskolcra időzíti. Siker, ha Miskolcra már szinte hazajár a zajos nemzetközi elismeréseket arató moszkvai Helikon Színház, amely a Luluval vagy a Mozart és Salieri című Rimszkij-Korszakov-operával lép fel - az előbbit ötven éve láthatta a magyar közönség, az utóbbit eddig még soha.

A leglelkesebb kritikai visszhangot a mindössze 60-70 százalékos ház előtt előadott Wozzeck aratta. Az egykori NDK területén lévő kisváros, Gera színháza és az operafesztivál koprodukciójában készült Wozzeck rendezője szerint döbbenetes, hogy Büchner 1825-ös drámája, amely alapján Berg az 1925-ben bemutatott operáját írta, és a mai világ között menynyi a hasonlóság.

- Egyre többek élete válik kilátástalanná, szaporodnak újra a Wozzeck-sorsok körülöttünk. Ezért már nemcsak azt kell vizsgálunk, vajon miért válik a lealacsonyított és megalázott ember gyilkossá, hanem azt is, miért nem történnek gyakrabban efféle borzalmak.

- Mindjárt jön a sárkány - mondta mögöttem egy apuka a kisfiának, amikor a Lett Nemzeti Opera még csak A varázsfuvola nyitányánál tartott. De nem jött. Tamino ugyanis nem az Éj királynőjének birodalmába tévedt, hanem puskát szegezve önmagára egy elhagyott park padján ült. És ugyanígy láttuk, amikor az utolsó jelenetben a felvilágosodás eszméit dicsőítő himnuszt énekelte a Sarastro által jó útra vezetett kiválasztottak sokasága. Mozart optimista kicsengésű Singspielje helyett komor és izgalmas kortársi értelmezést kaptunk.

A "Bartók+..." tizenkét napja, tizenkét opera-, számos balettelőadása, koncertje és egyéb programja után nem maradt hiányérzetünk. Különösen felértékelődik a fesztivál teljesítménye, ha tudjuk: az eredetileg meghirdetett programot a több tízmillió forintos elvonás miatt karcsúsítani kellett. A megvalósításnak végül némi bizonytalansággal vágtak neki: 210 millió forint állami és önkormányzati támogatás mellé körülbelül 80 millió forintnyi reklám- és jegyárbevételre számítanak. De csak akkor nincs vész, ha az ígéretek szerint megkapják azt a 30-40 millió forintot, amellyel az év elején az állam megkurtította a hozzájárulását. Még így is kevesebbjük lesz, mint volt tavaly. Ezek után nem csoda, hogy a 2010-re meghirdetett Bartók+Európa programjáról Bátor Tamás egyelőre nem mer nyilatkozni.