"Azoknak a társadalmaknak a teljes élete, melyekben a modern termelési mód uralkodik, mint óriási spektákulumgyűjtemény jelenik meg. Minden, amit az ember valaha közvetlenül megélt, reprezentációvá foszlott" - kezdi fő művét, a négy röpke évtized múltán magyar fordításban is megjelent, A spektákulum társadalmát, a francia filozófus. A Francia Nemzeti Könyvtár frissen megnyílt, a filozófus teljes hagyatékát bemutató kiállításával a végzet őt is elérte: maga a spektákulum leleplezése is reprezentációvá foszlott.

Magának a kiállításnak a létrejötte is érdekes történet. A filozófus 1994-es öngyilkossága előtt lelkiismeretesen összegyűjtötte és rendszerezte kéziratait, jegyzeteit, levelezését, melyet özvegye gondjaira bízott. Alice Debord nemrégen eladta a hagyatékot a Yale egyetem könyvtárának, azonban időközben a francia állam feleszmélt, hogy talán mégsem lenne elfogadható, ha Guy Debord hagyatéka az Egyesült Államokba távozna, és "nemzeti örökséggé" nyilvánította a hagyatékot, melyet így tilos kivinni Franciaországból. A francia államnak a törvények értelmében most harminc hónapja van, hogy ajánlatot tegyen az özvegynek a hagyaték megvásárlására, a fizetendő összeget pedig nagyjából hárommillió euróra becsülik.

Az összeg összegyűjtése első lépcsőjeként, a Nemzeti Könyvtár vezetősége - amerikai mintára - a megnyitóra nagyszabású estélyt szervezett, melyen egy asztal foglalása hatezer euróba, egy vacsora pedig ötszáz euróba került. Maga a kiállítás szervezője, Jean-Claude Meyer sem rejtette véka alá a dolog kétarcúságát: "Hát igen, ez az estély igen szimptomatikusan mutatja be a spektákulum társadalmát, a dolog nyilván ironikus, de egy nagy adag tiszteletet is kifejez a filozófus életműve iránt".

A mintegy kétszáz meghívott és donátor Roederer pezsgővel telt poharak csilingelése közepette immár vitrin alatt vehette szemügyre a modern társadalmak működését leleplező életművet. Az estélyről sietve távozó Alice Debord csak annyit mondott az újságíróknak: "Guy biztosan nem jött volna el..."