Máig emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor először olvastam Lukács György, a XX. század kiemelkedő filozófusa következő megjegyzését: „igazi életművemet hatvanéves koromban kezdtem írni”. S jóllehet, e kijelentésben a korábbi munkáinak minősítése is ott rejlik, tény: több nagyhírű könyvét hatvan fölött hozta létre. S ha már filozófia, nem hagyhatjuk ki a königsbergi mestert, Immanuel Kantot sem, aki a neves kritikai műveit ugyancsak idős korában alkotta meg. Az említett gondolkodók tehát megfogadták a nagy pályatárs, Rousseau tanácsát: „Fiatal fővel még érdemes tanulmányozni a bölcsességet, öregkorban már gyakorolni kell”.

De Hemingway is elmúlt ötven, amikor megírta legismertebb regényét, Az öreg halász és a tengert, melyért aztán Nobel-díjat kapott. George Bernard Shaw sem volt fiatalabb nála, amikor elkészült az egyik legnépszerűbb művével, a Pygmalionnal, amelyből a My Fair Lady című musical lett, s amelyből – az akkor már szintén jóval ötven fölötti – George Cukor rendezett világszerte máig nagyon népszerű filmet (Audrey Hepburnnel és Rex Harrisonnal a főszerepben).

Leonardo da Vinci elmúlt ötven, amikor elkezdte megfesteni Mona Lisa híres mosolyát, s bizony Michelangelo is ebbe a korba lépett már, amikor a római Szent Péter-bazilika máig csodaszámba menő, impozáns kupoláját tervezte.

Beethoven ebben az életkorban komponálta a IX. szimfóniát, Erkel Ferenc szintén a hatodik évtizedében járt, amikor bemutatták a Bánk bán című operáját.

Kutuzov tábornok hatvanhét éves volt, amikor megverte Napóleont, s Bem apó is ötven fölött vívta ki a magyar szabadságharc emlékezetes győzelmeit. Winston Churchill hatvan fölött lett miniszterelnök, miként Ronald Reagant is ebben az életkorban választották az Amerikai Egyesült Államok elnökévé.

Ennyi komolyság után bízvást nézhetünk könnyedebb eseteket is. Lord Cardigan már koros hadvezér volt, amikor a krími háborúban viselni kezdte a később szép karriert befutott híres kardigánját, s Louis Reard francia mérnök majdnem ötven lett a kétrészes fürdőruha, a bikini feltalálásakor.

S ha ezek a példák sem győzték meg a kedves olvasót, hogy ötven fölött még minden lehetséges, akkor álljon itt Mark Twain biztatása: „A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye”.