Miről álmodik a lány?
Szegedi Kortárs Balett: Csipkerózsika - Nemzeti Táncszínház
Az utóbbi esztendőkben a psziché óceánjában oly kedvvel könnyűbúvárkodó Juronics Tamás ezúttal Charles Perrault XVII. századi örökzöldjének "szabad asszociációkból születő", hangulatos átiratára vállalkozott. Bohókás bájjal: tizenhat éven felülieknek. A tízszereplős, nyolcvanperces opus kétségtelenné teszi, az együttesvezető-táncalkotó elmerült a sötét tónusú tündérmese zsánervilágában, tudja a leckét. Kentaur díszlet- és jelmezterve letisztult műfajdefiníció: a gótika, a fairy tale, a fantasy és a sci-fi ízléses elegye. Mindezek dacára a csenevész pajzánkodási kísérletekkel, sótlan show-elemekkel tarkított darab olyan száraz, vértelen, habókos és ómódi, mint a citált kamaszkor-meghatározás.
Juronics alaptétele: a romanticizmus ütköztetése a tinédzserlelkület, -fantázia borzongató mikrokozmoszával. A bár nem újdonszerű ötlet korántsem oktondi; a megvalósítása satnya. Csajkovszkij 1889-es balettzenéjének ellenpontozása Dusán & Milán nagyjából húsz éve lejárt szavatosságú, ócska techno-tuctucával lesújtó eljárás - akár a vörös konfettizuhatag. A bábeli, renyhe koreográfia esetében az elv ugyanaz, mint a zenei szerkesztésnél: az irónia-groteszk jegyében a feladatra alkalmas Czár Gergely (Egy királyfi) hivatott megjeleníteni a klasszikus balettirodalom, és a hercegi danseur noble-szerepkör kliséit. Csakhogy a rokka orsójával ujját fölsértő, majd hibernált Csipkerózsikát (Szarvas Krisztina) vegzáló, tar, áltetoválásos, falkába verődött Juronics-epigonok (azaz, a vetélytársak) leginkább értelmileg korlátozott biztonsági és vagyonőröket idéznek, akik üres óráikat softpornó bambulásával ütik el. Holott az alkotói szándék ezzel pont ellentétes: vad, korhatáros, erőszakos, szadomazo-epizódokkal kívánják berántani a sápadt nézőt a nemiség setét erdejébe. Ám az erotika itt nem fülledt, hanem pállott. A domina és gogogirl karakterrel buzgón küzdő Gonosz tündér, Jó tündér (Hajszán Kitti, Palman Kitti) polgári vonaglását - zuhanyfüggöny előtt, tűsarokban - egy kőbánya-kispesti erotika-kiállításon nyomban félbeszakítanák, leparancsolva a duót a színpadról. Bozsik Yvette-et, kivált Frenák Pált nem taszíthatja a balsors olyan mély művészi verembe, hogy az érzékiség, a dekadencia, a démoni terén ilyen gyámoltalannak mutatkozzon.
A problémagóc forrása azonban máshol van. Nemrégiben egy szabadtéri-zenei "ereszd el a hajam"-on virgonckodtam. Hamarosan egy - velem meglepően rokonszenvező - tinicsorda közepén találtam magam, füstfelhőben és halálfélelemben. A süldőlányok egyik kezében kupica pálinka, másik-ban sör/bor, szájukban cigaretta. Tőlünk macskaugrásnyira föltűnt a deszkákon a dalszerzőpacsirta (leleplezek: Kiss Tibor). Ekkor megtudtam, holdvilágos éjszakán miről/kiről álmodik a lány. A nemes fölényt sugárzó Juronics Tamás ábrázata pírba borulna. A bakfisok pedig sátáni kacajjal értékelnék esetlen munkáját, hanyag legyintéssel, kajánul bácsinak alázva őt. Elméletek helyett üdvös kilépni a hétköznapokba.
