Már Selig se forog a sírjában
Aki nem értené, miért olyan nagy szenzáció ez, annak álljon itt egy rövid összefoglaló a festmény-, grafika- és szoborgyűjtemény körüli huzavonából. Az alkotásokat a két éve bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben 1920 táján kezdte el gyűjteni Selig Árpád. Látogatható kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, Plesznivy Edit jóvoltából vált az anyagból, aki húsz éven át kezelte és gyarapította azt, ám a Lipót bezárásakor ezt a gyűjteményt is leplombálták. A kórrajzokkal együtt felbecsülhetetlen értékű pszichiátriai, pszichológiai és művészettörténeti nyersanyagot jelentő művekért azonnal ringbe szállt a pécsi és a Petőfi Irodalmi Múzeum, jelentkezett a Nyírő Gyula Kórház, egy villát fölajánló magánszemély és a Magyar Tudományos Akadémia is.
2007 őszére kiderült, hogy a befutó az MTA: vagyis belátható időn belül az Akadémia tulajdonába és Művészettörténeti Kutatóintézetének kezelésébe kellett volna kerülnie a Selig-kollekciónak. Ekkor kezdte meg azonban áldásos tevékenységét az EKI, vagyis az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet, amelyet a szaktárca egészségügyi intézményekhez rendelt ki megszüntetési biztosnak. A komplikációt az okozta, hogy a Selig-gyűjteményben nem lepedőket és infúziós állványokat kellett lajstromba venni, hanem többek között Zórád Géza-, Pál István- és Nemes Lampérth-alkotásokat. A készletgazdálkodók az ombudsmanhoz futottak segítségért: sértenének-e a műalkotások mellé rendelt kórlapok személyiségi és kegyeleti jogokat, ha múzeumban állítanák ki őket? Majd az állásfoglalást úgy értelmezték: megnyugtatóbb, ha a kórlapok nemhogy kiállítóhelyre, de még az egészségügyi ágazaton kívülre se kerülnek.
Ehhez képest valóságos diadal, hogy a Beke László vezette MTA Művészettörténeti Kutatóintézet tegnap múzeummegnyitóra invitálhatta a szakmát és a közönséget. Tavaly őszi sajtótájékoztatójukon még 2009. januári nyitást ígértek, januárban márciusit. Mint megtudtuk, a Teréz körút 13. szám alatti múzeumépület műszaki átadás-átvétele március 19-ig húzódott. Az azóta eltelt három hónap pedig csak arra volt elég, hogy a tízmilliós egészségügyi minisztériumi támogatásból és az MTA 16 milliós saját forrásából fölújított épületben elraktározzák az 1020 darab katalogizált festményt és grafikát, valamint további kétszáz kerámiamunkát.
Így a meghullámosodott vásznú, restaurálásra váró Zorád-festmények egyelőre mozgatható állványrendszeren várakoznak. Állagmegóvásukra, gyűjteménygyarapításra és az áhított digitális adatbázis kidolgozásra csak pályázati pénzt remélhetnek Bekéék, ugyanis az Akadémia - a múzeumüzemeltetés és a bérek mellett - ezt már nem finanszírozhatja.
Jövő szerdától tehát elvileg bármely tudományág kutatója betérhet ide, hogy egy-egy művet tanulmányozzon. Igaz, ha a hozzá tartozó kórrajzra is kíváncsi, akkor - mint azt az EKI gazdasági főigazgatójától, Nagy Árpádtól megtudtuk - hivatalos úton kell kérelmeznie tőlük a hozzáférést. Minden egyes esetben a készletgazdálkodó szerv fogja elbírálni, hogy a kutató betekintése nem sértene-e adatvédelmi szabályokat. Arról azonban Nagy Árpád egy szót sem ejtett, amit a pszichiátriai gyűjtemény két kezelője, Perenyei Mónika és Faludy Judit művészettörténész remél: hogy tudniillik hamarosan megkereshetik az EKI munkatársait, és kérhetik tőlük, hogy a dokumentumok tudományos feldolgozásába őket is vonják be. A gazdasági igazgató szerint efféle együttműködést csakis ők kezdeményezhetnek ugyanis.
