Sok a szöveg
Film, filmszínészekkel, és ezen az ember hajlamos meglepődni. Nem Helena Bonham Carteren, mert rajta látszik, hogy színésznő, és néhányszor, néhány tízszer már be is bizonyította. Az arca aszimmetriája, a haja kóca, a bőrén átlátszó erek, ahogy minden de minden jelent valamit nála: ahogy fitytyed az ajka, ahogy lóg a szájában a cigaretta, ahogy beszéd közben felnéz, elnéz, visszanéz, néz. De Aaron Eckhart mégiscsak egy markáns arcú, szőke-kék szemű, egy mókás szerelmes filmben inkább tűnik díszletelemnek, mint színművésznek. Egy nem mókás szerelmesben, mint amilyen A nő másik arca, inkább színész, mint bármi más. Annyira jók, hogy érdemes miattuk nagyvonalúskodnia a rendezőnek. Egyik sem pont az az alkat, aminek lennie kell. A szöveg szerint a nő sokat biciklizik, inkább vékonyabb, izmosabb, inasabb alak kellene. A férfinak meg kicsit kövérebbnek kellene lennie, puhábbnak, izzadósabbnak, de nem elég, ha mondják? Még ha ez film is, és fontosabb a látvány mint a szó.
Fontosabb, de egy ideig nehéz eldönteni, hogy nem pánikreakció-e a forma. Van egy hosszú forgatókönyv, lényegében két szereplővel, két mellékessel és két telefonálóval, három helyszínnel: egy bálteremmel, egy szobával, és az egyikből a másikba vezető lifttel, minek ehhez a kamera? Nem lenne elég a színpad? Hans Canosa úgy válaszol, hogy nem válaszol, középen kettéosztja a filmvásznat, mást lát a jobb és a bal szemünk. Vagy ugyanazt máshogy. Vagy azt, amit elmesélnek. Esetleg kétfelé válik a film, hogy aztán két perc múlva újra egyesüljön. Filmtrükk, látszólag nagyon is filmes megoldás, pedig a legtöbb esetben csak arról van szó, hogy a két szereplő közül melyiket figyeljük odaadóbban.
Nincsenek igazi váratlanságok a filmben. Az osztott képernyő a végén, természetesen eggyé válik, a történet sem a fordulatai miatt szomorú, és hogy boldognak lenni nehéz, azt nem is illik kimondani nyolcvan perc bánkódás után, de mégis jól mondják ki. És ha már az előítéleteknél tartunk: ha az a meglepetés, hogy egy szőke, markáns férfi jó színész, akkor azon is kénytelenek vagyunk meglepődni, hogy egy barna, tévés műsorvezető is jó színész. Stohl András Aaron Eckhart magyar hangja, és úgy feloldódik színészben, szerepben, vagy leginkább a szerepet játszó színészben, hogy Stohlt nem is lehet hallani, csak Eckhartot, aki véletlenül magyarul mondja. Különben is: ez egy film, fontosabb, amit mutatnak, mint amit mondanak.
