Kurtág-premier este a Bartókon
Igazi csemegének ígérkezik a Bartók rádió egyik ma esti műsora. Hét óra előtt néhány perccel Kurtág-premiernek lehetnek fültanúi az MR3 hallgatói - ez máris elég ok lehet, hogy az adóra hangoljunk. Ami, ha lehet, még különlegesebbé teszi azonban az alkalmat, hogy egy ötven éve húzódó, fél évszázada esedékes bemutatót sugároz a közszolgálati rádió klasszikus és komolyzenei csatornája. A Görlök kórusa című, Kurtág műfaji meghatározásával élve "Stravinsky-jellegű kuplét" ugyanis 1959-ben írta a mester, Erich Kästner azonos című versére.
Békés Italának dedikálva.
- Mindennek eljön az ideje - válaszolja a művésznő, mikor arról kérdezem, hogyan húzódhatott fél évszázadon át a darab bemutatója. Aztán mesélni kezd. A zeneszerzővel az ötvenes évek végén, a Madách Színház Vihar-előadása kapcsán ismerkedett meg, amelyhez Kurtág írta a zenét. A darabban Ariel szerepe különös zeneiséget követelt, Békés Itala pedig remekül próbált - erre figyelt fel Kurtág, s aztán külön is foglalkozott vele. Barátok lettek, éjszakákat beszélgettek át Békés Itala kicsi, Rózsa utcai lakásában, ahol egyébként egy ágyon, egy kis szekrényen meg egy havi 150 forintért bérelt zongorán kívül alig volt más.
A Görlök kórusa című Kästner-verset, ahogy a szerző egyetlen magyarul megjelent verskötetének összes darabját, Békés Itala édesapja, Békés István fordította, megjegyzendő: zseniálisan. A Szív a tükörben című könyvből öt verset választott ki anno, mondván: ezeket szívesen elénekelné. A Görlök kórusa megzenésített változatával először a keletkezés évében, 1959-ben kereste fel a rádiót, akkor - nem nagyon lehet ezt másképp mondani - elhajtották. Nem voltak nyitottak a Kurtág-féle zeneértelmezésre. Mikor tíz év múlva megint próbálkozott, már örömmel fogadták. Fellegi Ádám játszotta a zongoraszólamot, a zenei rendező maga Kurtág György volt. Ám a rádió egyik akkori zenei vezetőjének nem tetszett a felvétel, s úgy nyilatkozott, a munkát meg kell ismételni, immár Kurtág nélkül.
- Ebbe nem egyeztem bele, a hiú ember pedig egyszerűen letörölte a szalagot. Nekem is csak egy recsegő kazettafelvétel maradt az egészből... - emlékszik Békés Itala.
A régi papírok között keresgél, kezébe akad az 1969-es szerződés, mutatja mint érdekességet. Elvileg 270 forintos honoráriumot fizettek volna a művésznőnek, az összeg végül persze nem érkezett meg. - Ez nem érdekes, említésre sem méltó - mondja, és igazi nagyvonalúságról téve tanúbizonyságot, ugyanígy vélekedik, mikor azt firtatom, ki volt az a "hiú ember", aki letörölte a fáradságos munkával elkészített egykori felvételt. Nem fontos. Újabb papír kerül elő: egy Kurtág-kotta. Helyesebben: a fotókópiája, hiszen az eredeti egy vaskos, a színésznő és a zeneszerző barátságának relikviáit, leveleket, kéziratokat, anzikszokat, fotókat rejtő, nagy becsben őrzött mappában pihen.
Nemrég egy, Farkas Zoltánnal, a Bartók főszerkesztőjével folytatott beszélgetés során vetődött fel újra a régi Kurtág-darab, előkerült a magnókazetta is, amelynek minősége nem tette lehetővé, hogy a rádió leadja. Farkas érdekesnek találta, így került stúdióidő, újra rögzítették a művet, a zongoraszólamot most Szokolay Balázs játszotta, a felvételt Acél Péter rendezte. Békés Itala azt mondja, kemény, de nagyszerű munka volt, s Kurtág újra életre szóló instrukciókkal látta el. A Görlök panasza pedig ma még talán aktuálisabb, mint valaha - állítja.
Az eredmény ma este 18.50 perckor hallható a Bartók rádióban.
