Kultúradagoló
Nagy darab szenegáli férfiak őrizték a sárga villamost, amelyet a párizsi Városháza elé állítottak, a franciaországi Magyar Kulturális Évad alkalmából. Hónapokon át minden arra járó francia megkérdezte a szenegáliakat, hogy ők is magyarok-e. Rubovszky Rita, a Hungarofest igazgatója ekkor érezte, hogy van még mit tenni Magyarország megismertetéséért. A sárga villamost (amelyet a szentendrei közlekedési múzeumból szállítottak oda) azért is tartotta fontosnak, hogy ne mindig az "ezeréves kultúra-tehetséges emberek" nehézkes üzenetét sulykolják. Szétosztottak hárommillió, a világháború előtti Magyarországot ábrázoló képeslapreprintet, híres párizsi épületek falaira pedig hatalmas képeket vetítettek - például a Széchenyi fürdőben sakkozó vendégekről.
Szerethetővé tenni Magyarországot, de nem izzadtságszagúan: mindig is ezt akarta Rubovszky Rita. Róma kellős közepén vásárt szervezett, utcaszínházzal és gólyalábasokkal. És szerethető dolgokkal tarkította a tavalyi reneszánsz évet is - kincskereső kalandjátékot indítottak az interneten, Mátyás király képregényversenyt hirdettek, és létrehozták a reneszánsz iwiwet.
A kultúrához ragaszkodást otthonról hozta. Úgy nőtt fel, hogy farmert nem kapott, de operajegyet igen. A család citromsárga Ladával utazta körbe a hetvenes-nyolcvanas években Európát; grízgaluska-levest és tésztát ettek a patakparton, bementek viszont a Louvre-ba. Édesapja - aki több mint húsz évvel ezelőtt megalapította a Széchenyi Társaság civil egyesületet (nyugdíjba vonulásáig amúgy a Gellért Szálló igazgatója volt) - fontosnak tartotta például, hogy egy eldugott falu eldugott általános iskolájában is drámaíró versenyt hirdessen. Édesanyja a Széchenyi fürdő reumatológus orvosaként dolgozott.
Meghatározónak bizonyult az olvasótábor-mozgalom is, amelyhez a szegedi egyetemi évek alatt ('83-tól '88-ig) csatlakozott Rubovszky Rita. Elhívtak nyolcvan-száz középiskolás-egyetemista diákot vidéki művelődési házakba, elhagyott iskolákba, és kéthetes táborokban az élet nagy kérdéseit próbálták feldolgozni. Az ember tragédiája olvasótáborban minden egyes nap egy másik szín volt, és rendeztek tábort a boldogságról vagy a természet szeretetéről is. Visszatért most az életébe ez a korszak. Pécs környékén is tartottak olvasótáborokat, és amikor Rita a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programot szervezi, sok olvasótáboros arc köszön vissza, civil egyesületek vagy más szervezetek vezetőiként.
Tanárként is folyamatosan szervezett valamit. Magyart és franciát tanított, az oktatási rendszer minden szintjén, általános iskolától az egyetemig; az egyik budapesti gimnáziumban sikeres diákszínpadot vezetett. Európa és a (kultúr)diplomácia felé nyitott, amikor 1992-től az Európai Parlament távoktatási referense, 1998-tól pedig az Europália művészeti fesztivál programigazgatója lett.
Korántsem véletlen, hogy a kulturális menedzsment területére tévedt: mindig is izgatta, miként lehet kultúrát eljuttatni emberekhez. S hogy ehhez manapság milyen eszközökre van szükség, az elmúlt évtizedek faluházai, népfőiskolai és művházai után. Éppen a kultúra terjesztésére hozta létre a kulturális minisztérium a Hungarofestet, amelynek igazgatójává Rubovszky Ritát nevezték ki 2000-ben. Bár három évvel később ő és a miniszter elköszöntek egymástól, 2007-ben, immár egy másik tárcavezető visszahívta őt. A szerethető feladatok azóta is megtalálják: tavaly a reneszánsz évet, az idén a Haydn-évet szervezte, és a Hungarofest kezeli a pécsi kulturális főváros kormányzati pénzeit is.
Huszonnégy órás munka a kultúraterjesztés. Az évi ötmilliárd forinttal gazdálkodó cég igazgatójaként Rubovszky Rita felelős a programok tartalmáért és minőségéért, ám egy koncert vagy kiállítás minősége múlik a szállítókon, a recepciós pult mögött álló hölgy kedvességén és a fogadáson feltálalt ételek ízén is. - Sokat politizálok, és sokat foglalkozom azzal, hogy az ötezer forintos számla mögött van-e teljesítési igazolás - meséli.
A büfét akár az utolsó pillanatban is átteszi jobbról balra, ha azt gondolja, hogy úgy kényelmesebb a vendégeknek. Szól a hosztesznek, ha nem mosolyog, vagy ha nincs rajta harisnya. Hajnali ötkor is odamegy egy kiállítás megnyitója előtt, és végignézi, amint a szögeket befúrják a falba, majd megérkeznek a nagy értékű műkincsek. A szabadtéri rendezvényeken utánajár, hogy van-e megfelelő rendőri biztosítás. S lehet, hogy egy órával később már kosztümben, magas sarkú cipőben cseveg a köztársasági elnöki asztalnál, közben pedig SMS-ben válaszol a rendezvényszervező cégnek.
- Ha ebben a szakmában az embernek leesik a karikagyűrű az ujjáról, akkor vége, elveszett. Egyrészt börtönbe zárják, másrészt megszégyenül - teszi hozzá, és nagyot kacag.
Szerencsére a sikerélményekből sincs hiány. A Haydn-év programjaira tizenegy fokban, szakadó esőben sem lehetett beférni a minap. Az egyik koncert végén a nézők tizenöt percig állva tapsoltak. Vagy megesett, hogy egy párizsi magyar táncházban több száz francia csárdást táncolt. A reneszánsz év alatt Gömörben, a mély szegénységben élő, nyolcvan százalékban roma lakosságú faluban arra készült egy évig minden szülő és tanár, hogy betanítson a gyermekeknek egy háromnapos színdarabfolyamot. Rubovszky Rita ilyenkor úgy érzi: megérte.
Három és fél éves fia van, az utazásokat ezért igyekszik a kollégáira bízni. A munkáját és a magánéletét - mint mondja - hidegvágóval vágja ketté. Otthon vagy a játszótéren nem vesz fel telefont, a homokozóban államtitkárral vagy miniszterrel sem hajlandó egyeztetni. Tudja persze, hogy a gondjait óhatatlanul hazaviszi, és előfordul, hogy amikor a gyermekével veszekszik, valójában a színházigazgatóval kiabál. Mégis biztos abban, hogy a családi háttér nem akadályozza, hanem segíti a munkáját; nem energiát elvesz, hanem energiát ad.
Elsősorban a kultúráért dolgozik most Rubovszky Rita, kulturálódni már alig marad ideje. Ám ezt az örömöt legalább másoknak megadja.
