A Fonó Budai Zeneházat 1995-ben hozta létre saját vagyonából Lukács József üzletember, aki néhány lelkes, a népzenét, a dzsesszt szerető magánszeméllyel közösen találta ki, milyen is legyen a Fonó: egy hely, ahol otthonra talál a nép- és a világzene, a dzsessz, ahol egy kiadó is segíti a zenészeket. Az elmúlt 14 évben időnként anyagi nehézségekkel küzdve, de folyamatosan működött a ház.

Az elmúlt két-három évben azonban megváltozott a helyzet, így változásra van szükség - mondta Lukács József azon a kedd esti beszélgetésen, amelynek az volt a célja, hogy kitalálják, hogyan tovább. Ugyanis az utóbbi években több dzsesszklub nyílt a belvárosban, ezért a Fonóba kevesebben látogattak ki, lemezekből egyre kevesebbet lehet eladni, és az állami támogatás is jelentősen csökkent, így a Fonó veszteségei megnőttek. A tavalyi évet az alapítótól kapott 26 milliós, valamint az állami és pályázatokon elnyert 21 milliós támogatás mellett több mint 13 millió forintos veszteséggel zárták. Az idei év első öt hónapjának 15 milliós támogatásából 13 millió származik Lukács József cégeitől, a veszteség több mint 9,6 millió - egyedül a büfé hozott némi nyereséget, de veszteséges volt a lemezkiadás és a programok, a koncertek is. Annak ellenére, hogy például a tájegységekre bontott, tánctanítással egybekötött táncházak a tavalyinál jóval több látogatót vonzottak a Fonóba.

Mindezek miatt Lukács József májusban egy-két kivétellel elküldte a zeneház dolgozóit, és úgy döntött, újra kell gondolni, milyen legyen a Fonó a jövőben. A kedd esti beszélgetésen sok minden felvetődött: hogy a Fonó csak akkor lehet versenyképes a belvárosi szórakozóhelyekkel szemben, ha olyasmit kínál, ami máshol nincs, hogy az intézménynek a kerület, az iskolák felé kell nyitnia, hogy civil, öntevékeny csoportokat, művészeket kell befogadnia, hogy hatékonyabb marketingre van szükség, sőt, olyan hozzászóló is akadt, aki jelezte: ők épp egy táncfilmes archívumnak keresnek helyet. A résztvevők abban egyetértettek, hogy a működtetéshez egyrészt szükség van egy kis létszámú, lelkes, elkötelezett közösségre, amilyen az induláskor létezett, továbbá arra, hogy legyen egy "vízió" arról, mi is a Fonó, miért érdemes oda járni, mit kaphat ott a látogató, amit máshol nem.

Lukács József azt mondta, néhány dolgot már eldöntött. Nem szeretné a Fonót más helyre költöztetni, és nem szeretné kizárólag szórakozóhellyé alakítani. Nem várja el, hogy nyereséget hozzon, de legyen költségérzékeny - némi veszteség belefér, ha cserébe a Fonó értékeket teremtő és azokat megőrző kulturális intézmény marad.