Várkonyi Endre, aki több rezsimet és újságot megjárt, tisztában van ezzel. Nem festi magát ellenállónak, hiszen túlélni is teljesítmény volt Horthyékat és a vészkorszakot, Rákosit és az '56 utáni megtorlásokat, valamint a legvidámabb barakk komfortos megalkuvásai után következő újságírói mimikrit, amelyben szerzőnknek része volt a Magyarország című hetilap hanyatlásakor. Azzal, hogy Várkonyi élettörténetének elmesélésében nem kíméli magát, jogot formál arra is, hogy volt kollégáit, a sajtó világát is keményen jellemezhesse. Az idősebbek ráismerhetnek történetekre, a szerző véleményét összehasonlíthatják saját tapasztalataikkal, már csak ezért is "falhatják" az oldalakat.

A fiatalabb sajtómunkásoknak is nyújt azonban olvasmányélményt a kötet. Két okból is. Az egyik, hogy megismerhetik a még "nyomdaszagú" világot a maga szépségeivel és szeplőivel, nagy- és kisstílűségével, a redakciók legendás vagy kevésbé legendás alakjaival. A másik ok azonban ennél is fontosabb: behelyettesíthetik az akkori "szabadságot" a maival - több-e ez, vagy csak más? Az én válaszom: több is, más is, de nem egészen az, amire vágytunk.

Várkonyi Endre: Túlélőtoll,

Ex Libris Kiadó, 446 oldal.