Húszéves a Dizájn Múzeum
A jubileumi, Super Contemporary címet viselő bemutatóra Daniel Charny vendégkurátor 15 dizájnert, illetve tervezőirodát hívott meg, azt kérve, elmélkedjenek azon, mitől olyan népszerű London az iparművészek körében, és hogyan tudnának visszaadni valamit a városnak azért, amit értük tett. A rendező és az alkotók között folytatott beszélgetésekből Charny azt szűrte le: leginkább az önállóság, az individualizmus szabadságát értékelik Londonban. Senki sem várja el tőlük, hogy ugyanazoknak a normáknak feleljenek meg, ugyanazt a divatot kövessék. Mindannyian a "gondolkodás szabadságának esélyéért" ragaszkodnak Londonhoz.
Az egyik közreműködő, Sir Paul Smith, a népszerű ruhatervező újságírók előtt is megerősítette, hogy az "asszociatív gondolkodásmódot" szereti a brit fővárosban. Saját szűkebb területével kapcsolatban kifejtette, hogy ugyan az olaszok szeb-ben öltözködnek, mint a britek, de meglehetősen egysíkúak. Érdekesebbnek, magabiztosabbnak" tartja az öntörvényűen ruházkodó londoni nőket. A több évtizedes divatdiktátori múlttal rendelkező Sir Paul egy másfél méteres, nyuszialakú utcai szeméttárolóval "ajándékozta meg" Londont, melynek néhány példánya a Covent Garden és Holland Park kerületben már várja is a járókelőket. Az utcai szemetet szenvedélyesen gyűlölő Smith elsősorban gyermekek figyelmébe ajánlja művét.
A kiállítás számos érdekessége közé tartozik az El Ultimo Grito tervezte, a szabadesés törvényével dacoló Horatio kertje makett. A Trafalgar téren megforduló millióknak nyakukat kinyújtva kell felnézniük Nelson admirális közel 50 méter magas oszlopára, ám a projekt szerint egyszerűbb lenne, ha az oszlopfő magasságában függőkertet helyeznének el, kávéházzal, medencével, ülőalkalmatosságokkal.
A szórakoztató objektumok többsége aligha valósul meg egyhamar. Ahogy a Dizájn Múzeum igazgatója, Deyan Sudjic fogalmazott: "Egyelőre ötleteket dobunk be London dizájn-génkészletébe. Nincs szó arról, hogy licencengedélyt szerzünk rájuk, és jövőre már használatba is kerülnek". A realitástól semmiképp sem távol álló darabok egyike az Industrial Facility kicsiny interaktív postahivatala. A K9 Post Office Kiosk a klasszikus, Gilbert Scott tervezte, de halálra ítélt vörös telefonfülkén alapul. Az ügyfél videoképernyőn keresztül kommunikál a postáskisasszonnyal: bélyeget vásárolhat, vagy csomagot tud feladni.
A Super Contemporary kiállítás London dizájnjának múltját, jelenét és jövőjét a falakon végigfutó, sokféle médiát alkalmazó kronológiával örökíti meg. A hat-vanas évektől, a "Swinging Sixties" bohém világától kezdve felidézi az építészet, divat, kommunikáció és terméktervezés meghatározó kreatív állomásait, olyan mérföldkövekre emlékeztetve, mint az első Sinclair ZX80 számítógép, vagy az egykori Richard, ma már Lord Rogers ikonikus Lloyds épülete. Deyan Sudjic nem győzött eléggé szerénykedni, mondván: "a kiállításnak nem célja a hivalkodás, nem állítja, hogy London a világ legnagyszerűbb helye, de az tény, hogy az iparművészet szerteágazó területeire nagyon tehetséges, kreatív embereket sikerült megnyernie".