A díva ébredése
A másik fontos szabály, hogy otthon nincs éneklés. Az egykor bányászok lakta perecesi völgy Miskolc talán legcsendesebb városrésze, legalábbis az volt, míg a fiatal operaénekesnő oda nem költözött. Időnként feltűnt neki, hogy az utca távolabbi pontjain élők is megkérdezik, azt az áriát énekli-e a hétvégén is, amit előző este hallhattak, de az otthoni próbákat csak akkor fejezte be végleg, amikor édesanyja egyszer azzal kopogtatott be: kislányom, még a lenti buszmegállóban is azt számolták, hányszor futsz neki a Denevérnek.
A legújabb, és immár sokadik szabály: a melegítő és papucs szigorúan otthoni viselet. Néhány hete szombat délelőtt a kerti munka után laza sportruhában, kissé szélfújta hajjal ugrott be a boltba, és a háta mögött összesúgott néhány vevő: nézd már a művésznőt, szegény, hogy néz ki.
Kissé felpörögtek körülötte az események. Alig vette át énekművész tanári diplomáját, máris azzal keresték meg, vállalna-e néhány órát és növendéket korábbi iskolájában, a Miskolci Egyetem Liszt Ferenc Zeneművészeti Intézetében. Nagyon feszélyezve érezte magát, hiszen azokkal a tanárokkal kell vizsgáztatnia, akik előtt nem is olyan rég még ő adott számot a tudásáról. Ráadásul az énekeseket kísérő zongorista, aki korábban tanácsokkal segítette a felkészülését, most tőle várja az instrukciókat. Persze, időközben történt egy s más. V. Molnár Judit két év alatt befutott énekesnő lett.
Túl van néhány emlékezetes koncerten és televíziós szereplésen, hamarosan a második önálló lemeze és műsoros DVD-je jelenik meg. Volt, mikor (a Carmina Burana három szólistájának egyikeként) százhatvan zenész kísérte, a végén pedig közönség húsz percen át ünnepelte. Fellépett számos európai városban, videoklipet forgatott a sarkkörön túl, élő adásban énekelt a január elsejei Interoperett gálán. Nemrég azzal keresték meg, hogy legyen ő az Észak-magyarországi Régió arca, az országrész brüsszeli bemutatkozó rendezvénysorozatán. Tavaly a Miskolci Gyémántok kitüntetést vehette át, melyet a lakosság ajánlásai és az interneten leadott szavazatok alapján tíz éve ad ki a város vezetése.
Nehéz megmondani, hogyan lett Miskolc alighanem egyik legelfoglaltabb énekese. Gyermekként például nem vették fel a városi zeneiskolába, így szülei magántanárhoz járatták zongorázni. Ő volt az egyedüli zongorista a magántanítványok között, mert a többiek énekelni jártak, a tízéves kislány pedig nem tudta, hová nézzen, hogy ne törjön ki belőle a röhögés, amikor a felnőttek elkezdték bemelegíteni a hangszálaikat, és közben azt hajtogatták: mi-mi-mi-ma-ma-ma. Egyszer viszont rajtakapták, hogy dudorászik a zongora mellett, és miután énekelt néhány strófát, ő is nekiláthatott a skálázásnak. Középiskolai kórusával Rómában megnyerték az egyházzenei fesztivált, ami határozott lökést adott a pályaválasztáshoz.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Intézet növendékeként 2002-ben magánének tanári oklevelet szerzett. Hallgatóként csak az iskola vezetésének engedélyével léphettek fel, így ha az egyetemi évekből kell valami emléket keresnie, nem egy koncert jut eszébe, hanem a diplomaosztó, melyen nem kevesebb mint 452 jogászt szólítottak a tizennyolc zenész előtt a pulpitusra. Mire a ceremónia végére értek, úgy érezte, egy időre elég is lesz az énekesi pályafutásból, és városi zeneiskolában kezdett tanítani, közben a miskolci rádió zenei szerkesztőjeként is dolgozott.
Első koncertjeit mintegy kötelező gyakorlatként fogta fel, Miskolc város művészeti ösztöndíjasaként három fellépést is teljesítenie kellett. Ezekre készülve szembesült azzal, hogy az éneklés olyan mint a sport, büntetlenül nem lehet kihagyni egy egész évet. A hangok kitartásához állandó levegőtöbblet kell, aminek előállításához edzésre van szükség, szokni kell, mint a búvárkodást, vagy a hegymászást (kezdő énekesek tíz perc intenzív gyakorlás után úgy elszédülnek, hogy le kell ülniük.) Mire újra formába jött, kedvet kapott az énekléshez. De ne tagadjuk el azt sem, hogy a különböző koncerteket hallva egyre többször mondta azt magának: ennél azért én többet tudok. Néhány helyi koncert után beiratkozott a Zeneakadémia debreceni tagozatára, ahol azután "drámai szopránt" képeztek belőle.
- Már a felvételin felhívta magára a figyelmet, olyan átéléssel énekelte Szilágyi Erzsébet áriáját, két évvel később pedig olyan diplomakoncertet adott, amire azóta is emlékszik mindenki, aki hallotta - eleveníti fel dr. Mohos Nagy Éva, a Debreceni Egyetem zeneművészeti karának tanszékvezetője. - Jóval többet tanult egy átlagos énekesnél, képességei minden műfaj éneklésére alkalmassá teszik, kiváló a hangja, muzikális és a külső adottságai is hibátlanok. És hogy ez miért fontos? Mert elmúlt már az az idő, amikor kövér, formátlan énekesnők álltak a színpadon, és elég volt, ha szépen énekelnek. A darabok híres nőalakjait ma már csak hibátlan külsejű előadók személyesíthetik meg hitelesen, és erre V. Molnár Jutka teljesen alkalmas.
A technikai tudás azonban nem jelentett magabiztos fellépést is. A Magyarok Világtalálkozójának ausztráliai programjaira bátortalanul küldte el levelét, ehhez képest másfél héten át lépett fel a legnagyobb városokban. A Miskolci Operafesztiválon sajátos kísérlettel jelentkező Therion svéd heavy metal zenekar egy nyitott gondolkodású szoprán énekesnőt kért a szervezőktől, szimfonikus zenekarral és torzított gitárokkal kísért produkciójához. A rendezők V. Molnár Juditot ajánlották, aki első alkalommal énekelt több mint kétezer néző előtt. Az első sorban fekete pólós, bakancsos fiatalok csápoltak, távolabb estélyi ruhás, öltönyös középosztálybeliek hallgatták a nem mindennapi produkciót. Nem sokkal később egy multinacionális nagyvállalat képviselője azzal kereste meg: ha nem köti máshová szerződés, szívesen szponzorálnák első lemezét. Nem köt, mondta, és megpróbált nem felsikítani az örömtől.
Ahogy sűrűsödtek fellépései, úgy szaporodtak az életét új kerékvágásba szorító szabályok. Meg kellett barátkoznia például azzal, hogy bárhol bárki felismerheti. A fodrásznál a búra alatt ülő másik nő perceken át mustrálgatta, azután bátortalanul odahajolt: ugye maga az a csalogány? A cipőboltban, ahol azt kérte, tegyék már el ezt a cipőt V. Molnár Judit névre, az eladó a homlokára csapott, és azt kiáltotta: tudtam. Fellépéseihez rendszeresen milliós értékű ruhákat kap egy budapesti divattervezőtől, így azután gyakran utaztat kisebb-nagyobb csomagokat Miskolc és a főváros között. Az utat gyakran végigénekli, persze, szigorúan felhúzott ablakok mögött. A többi autós csak azt látja, intenzíven tátog, és néha rácsodálkoznak: nézd azt a szőkét, hogy kiabál valakivel.
Naptárja majd egy évre előre megtelt bejegyzésekkel, néha ő maga is kezdi kicsit sűrűnek érezni a programot. A városi zeneiskolában és az egyetem zeneművészeti intézetében egyaránt tanít, koncertezik az egyetem zenekarával, új operát próbál, majd Miskolc testvérvárosait járja sorra. Kassán, Tamperén, Aschaffenburgban, Ostravában és Katowicében a helyi magyarság előtt lép fel, de közben már az év végi ausztráliai fellépéseit is szervezik. A távoli kontinensről nemrégiben személyesen keresték fel miskolci lakásán, hogy Canberrába meghívják.
V. Molnár Judittól az utóbbi hónapokban többen is azt kérdezték: te még itthon vagy? Hol lehetnék máshol otthon, mint Miskolcon, szokott visszakérdezni.
Molnár Juditból 2003-as házasságkötése óta lett V. Molnár Judit. A "V." operatőrként dolgozó férjére utal, akit a komolyzene kedvelői - miként a krimirajongók Columbo hadnagy feleségét - soha nem ismerhetnek meg. De ez is egy aprócska szabály, amit miskolci hírességgé cseperedő énekesnőnek el kellett fogadnia: egy előadás plakátjára nem lehet odaírni azt, hogy az est primadonnája: Vladuczné...
