- Előadásai már raklapnyi díjat nyertek a POSZT-on. Izgatja még, hogy díjazzák-e?

- Mindenki latolgat, hogy a mezőnyben ki mire számíthat. Szent embernek kell lenni ahhoz, hogy valakit ez ne izgasson. Azért ez a raklapnyi kicsit túlzás.

- És az idén mire számított?

- A legjobb előadásra és rendezésre semmiképpen. Színészi és tervezői díjakra viszont igen. Ahhoz, hogy valami a legjobb produkció legyen, nagyot kell dobni. Az Istenítélet még sosem röppent el ennyire, nem volt még ekkora reveláció. Most talán a színészek átléptek ezzel egy lépcsőfokot.

- Anyaszínházában, a kaposváriban rosszallták, hogy vendégrendezéseiért hívták meg a POSZT-ra?

- Én nem hallottam ilyet. Az igazság az: két szemem nevetett, a harmadik meg sírt, hogy nem a kaposvári Helytartót válogatta be Janisch. Elvártam volna érte a legjobb rendezés díját. Durva előadás, nem ilyen soft, mint az Istenítélet.

Mohácsi János

- Mármint a boszorkányüldözés, a sorozatos máglyahalál?... És beszélt a válogatóval arról, miért hagyta ki A helytartót?

- Persze, azt mondta, három Mohácsi-rendezés kicsit sok lett volna. Őszintén szólva, az Istenítélet nekem nem lett volna ennyire fontos. Nem akkora flash, mint a társulatnak. Hiszen már 1995-ben megcsináltam Kaposváron is.

- És akkora hiányérzete volt, hogy újra nekifutott?

- Olyan jól sikerült tavaly A képzelt beteg, amely most szintén versenyben volt, hogy Balikó Tamás azt kérdezte tőlem, mit csináljunk a következő évadban. Elmondta, mit tervez, és én erre mondtam azt, hogy nem adom másnak. Kíváncsi voltam, hogyan működik itt a kaposvári szöveg, amelyet az Arthur Miller-dráma nyomán írtunk. A szerkezetén nem változtattunk, és a tömegmegszólalások is erősek lettek. Aztán átnéztem a szöveget, és kihúztam mindent, ami konkrét kaposvári színészhez kötődik. A próbafolyamat első két napja horror volt, valami hasonlót éltek át, mikor megnézték a kaposvári színészek is, Kelemen Jóska, Kovács Zsolt, Znamenák.

- Merthogy?

- Erős emlékeket hoz elő. Tudja, ez olyan, mint mikor tíz év múlva visszamegy az ember abba a szobába, ahol egy évig élt. De Ottlik Ádám például mindkét előadásban szerepelt, a kaposváriban kicsi szerepe volt.

- Napi aktualitás, tömeghisztéria, egy közösség szétzilálása. Ezért izgatta újra a darab?

- Ez a darab sokkal mélyebb annál, mintsem a napi politikának rendeljem alá. Az sokkal fontosabb volt, hogy észrevegyük, oda se figyel az ember, és egy jelentéktelen eseményből nagy baj lehet, kitörhet akár a háború.

- A tavalyi kaposvári igazgatóváltáskor pedzegette, hogy talán otthagyja a Csiky Gergely Színházat. Mégis szerződést kötött Schwajda Györggyel a következő évadra.

- Nehéz egy családdal váltani.

- Csak a családja miatt maradt?

- Nem. Mert bár a társulat egyharmada kihullott most az utcára, még így is ez az ország egyik legerősebb csapata.

- Az elbocsátáskor kérte az igazgató a segítségét?

- Nem, és én amúgy is csak akkor működtem volna közre ebben, ha van közöm a többi döntéshez is. Például ahhoz, hogy kik rendezzenek a következő évadban. Az én jogköröm arról szól, hogy elhatározzam, mit szeretnék csinálni: jövőre például Tóth Edétől A falu rosszát. De hogy Román Sándor West Side Storyt készítsen, és ehhez országos meghallgatást tartsanak, mikor elküldték a társulat harmadát, abba nincs beleszólásom.

- Ha rendez, állandó munkatársa a testvére, Mohácsi István és a zenész-zeneszerző Kovács Márton. De ha vendégrendezni megy, nemcsak őket viszi, hanem egy vagy két kaposvári színészét is. Ez mankó?

- Nekem jó, mert tudom, mit csinálnak, mint például az Istenítéletben Kocsis Pál és Róbert Gábor. Akik velem jönnek, azoknak is jó, és a társulatnak is, mert másfajta gondolkodást visznek az életükbe, megforgatják őket.

- Jövőre mit rendez Pécsen? Felteszem, Balikó Tamás újra hívja.

- Az elveszett levél című vígjátékot, Caragiale után szabadon. Ebbe is viszek kaposvári színészt, Kovács Zsoltot.

- És mit gondol, ez a pécsi társulat lesz majd olyan, mint a kaposvári?

- Jó passzban van, az biztos. De hogy egyszer nagy társulat lesz-e, szélhámosság lenne előre kijelenteni.

A szakmai zsűri díjai. Legjobb előadás: Istenítélet. Legjobb rendezés: Ascher Tamás (Jógyerekek képeskönyve, Örkény István Színház - Művészetek Palotája; valamint Barbárok, Katona József Színház). Legjobb női főszereplő: Herczeg Adrienn. Legjobb férfi főszereplő: Gyabronka József. Legjobb női epizódszereplő: Börcsök Enikő. Legjobb férfi epizódszereplő: Pál András. Legjobb díszlet: Khell Zsolt. Legjobb jelmez és maszk: Nagy Fruzsina. Különdíj a legígéretesebb színházi törekvésért: a Szputnyik Hajózási Társaságnak. Különdíj: Ungár Júlia, dramaturg, Kovács Márton zenész-zeneszerző.

A díjazottak teljes névsora itt olvasható.