A Nemzeti Kulturális Alap megbízásából 2008-ban, a TÁRKI Zrt. és a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet Zrt. munkatársai 50 mélyinterjút készítettek és közel 600 kérdőívet töltettek ki alkotókkal, kulturális intézmények képviselőivel.

Az 1990-es években, az ország életében lezajlott folyamatok a kulturális élet egészét érintették. A piaci törvények érvényesülésével megszűnt az állami mecenatúra privilégiuma. Az új, piaci szabályok felkészületlenül érték a kultúra szereplőit. Az alkotók immáron nem az államnak, hanem a kereslet-kínálat szabályainak váltak kiszolgáltatottjaivá. A piaci mechanizmusok érvényesülése rákényszerítette az alkotókat, vagy egy részüket, hogy megélhetésük biztosítására egyszerre több jövedelemszerző tevékenységet is folytassanak.

A kutatás eredményeként megállapítható, hogy napjaink művészeinek fele, 49 százaléka egyetlen munkaerő-piaci pozícióval rendelkezik, 43 százalékuk kétféle, 8 százalékuk pedig ennél is több munkaerő-piaci aktivitást is végez. Az egynél több munkaerő-piaci aktivitás jellemzően a főállású alkalmazotti
státusz és a mellékállású vállalkozás kombinációját jelenti.

A művészek kétharmadának a "fő" munkahelye, állása teljes mértékben kapcsolódik a "fő" művészeti tevékenységükhöz, és csak 15 százalékuk számolt be arról, hogy a "főállása" teljes mértékben eltér a megszerzett ismereteitől. Azok a művészek, akik elsősorban vállalkozóként tevékenykednek, jellemzően művészeti jellegű vállalkozást működtetnek - csupán 8 százalékuk vallott úgy, hogy fő tevékenységként megjelenített vállalkozása nem kapcsolódik alkotó tevékenységéhez. A főállásban alkalmazottként (is) tevékenykedő művészek ötödének viszont az alkalmazotti státusza nincs kapcsolatban az alkotó tevékenységükkel. Elmondható, hogy az alkotók felének nincs alkalmazotti fizetése, csupán 46 százalékuknak származik az összes jövedelme művészeti tevékenységből.

-