A hazai szociológia és társadalomtudomány progresszív képviselőinek kutatásaira és a saját terepmunkájára támaszkodva kereste meg a társadalmi törésvonalak mentén élő hőseit. Azokat, akik - mint közülük talán a legismertebb: Cséplő Gyuri - nemcsak környezetükben, hanem személyiségükben is hordozták a visszahúzó és előrelökő erőket. A Faluszéli házak vagy a Mit csinálnak a cigánygyerekek? után éppen ez a róla szóló film a példa, hogy - ha nem is egyedül, de markáns jegyekkel - megújította a magyar dokumentumműfajt: hősét eredeti miliőben "játszatta" úgy, hogy a "forgatókönyvet" is ő formálhatta. Ennek mentén alakult ki aztán a külföldön híressé vált dokumentarista "budapesti iskola".

A nyolcvanas években a falu, a paraszti lét kitörési útjai foglalkoztatták a máig kordokumentumnak ható Földi paradicsom, Kovbojok, A Dunánál vagy Az ibafai kovboj című filmjeiben. '56-os tárgyú drámai munkái után harmadik alkotói korszakát a rendszerváltás idején, illetve azt követően készült alkotások fémjelzik. Mindenekelőtt a Videoton-gyári leépítések, a munkásközösségek szétesésének szinte minden fontos mozzanatát letapogató hosszú filmjei, amelyek az évtized végéig fogják át a történéseket.

Szakasits Árpád unokájaként ellentmondásos családi hagyományt örökölt. Ám sosem fordult szembe a baloldalisággal, amely számára tiszta, világos útmutatást jelentett: a mindenkori valóság kritikai megközelítését és a gazdasági-társadalmi hátrányt elszenvedők iránti empátiát. Minden munkájában ezt képviselte.

Csaknem nyolc éve, hogy elhunyt. Holott még csak hetvenéves lenne most. Személyiségének, filmes szemléletének hiánya betölthetetlennek látszó űr a kortárs magyar filmben.