Kérem, küldje el munkahelyi székét, hogy azt néhány hétig a Dorottya Galéria nyitókiállításán műtárgyként felhasználhassam! - szólt a képzőművész Menesi Attila levele a Műcsarnokot igazgató Petrányi Zsolthoz, az Oktatási és Kulturális Minisztériumban dolgozó Schneider Mártához, a Belváros-Lipótváros önkormányzatát képviselő Rogán Antalhoz és a galéria szomszédságában épülő Palazzo Dorottya építésvezetőjéhez. Az átmeneti kellemetlenségekért elnézést kérő művész biztosította továbbá az intézmény sorsáért felelős illetékeseket, hogy a május-júniust érintő időszakra a galériát üzemeltető Műcsarnok csereszéket biztosít.

Nem kizárt, hogy bezárt

A Dorottya Galéria ügyében fenntartóként, tulajdonosként, bérlőként megszólított személyek közül többen "a széktulajdonlást elidegeníthetetlen személyes jogként" értékelték, így a májusban nyíló, Köztes idő című kiállítás szimbolikus tárgyalóasztal-installációjánál eredetik mellett pótszékek is sorakoznak. A látogató helyet foglalhat, és böngészheti a Menesi-féle szöveggyűjteményt: a galéria jövőjét érintő levelekkel.

A brosúrákból apránként összeáll a mozaik: A Vörösmarty tér tőszomszédságában, a Nemzeti Parasztpárt "Sarló" könyvesboltjának szánt helyiségébe 1957-ben rendezkedett be a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítóterme. A baráti országok kötelező kűrjei mellett néhány neoavantgárd ínyencséget is bemutató tér a kortárs magyar képző- és iparművészet egyik legprogresszívebb helyszínévé vált. A Dorottya Utcai Kiállítóteremmé, majd Dorottya Galériává keresztelt, 93 négyzetméteren vendégeskedett mások mellett Bálint Endre, Lakner László, Lucien Hervé, Klimó Károly; kolumbiai, portugál és néhány kortárs eszkimó is. Éveken át karácsonyi művészeti vásár várta a közönséget, amelybe beletartozott a budapesti látogatása apropóján betérő Ho Si Minh vietnami nagyvezér is.

Az alapítása óta a Műcsarnokhoz tartozó - az ezredfordulón öt évre az Ernst Múzeumhoz csatolt - intézmény éppen egy éve, átmenetileg bezárt. A tervek szerint együtt újult volna meg az óriás bérház emeletein működő Oktatási és Kutatásfejlesztési Intézettel. Noha a művészek csak egy időre temették el a kultikus helyet, májusban megújult kiállítótér helyett sétánynak feltúrt Dorottya utca, a jövőt illetően komoly aggályok várták a kurátorokat. Az állami tulajdonban lévő épület ingatlancsere folytán 2009. januárban, Dorottyástul a belvárosi-lipótvárosi önkormányzaté lett, a tulaj, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a ház jövő januári kiürítését és átadását ígérte.

- A Dorottya Galéria inkább eszme, mint fizikai tér - mondja a Műcsarnokot igazgató Petrányi Zsolt, azt sejtetve, hogy foglalkoznak a költözés gondolatával. Ha az önkormányzat kiadná a helyiséget, újra kibérelnék, ha a hetvenezres "rezsiköltségük" nem szökne az égbe. Ha a luxuskörnyéken nem lesz maradásuk, és cserealapnak belvárosi lakást kapnának, ehhez igazítanák a mostani projekt-tér tárlatait.

Noha Puskás András, a kerületi alpolgármester egyelőre nem zárja ki, hogy a kortárs telephely maradhat a helyén, félő, a januárig kitolt, öt állomásos, túlélési kiállítószezon után szedniük kell a sátorfát. Akkor történelmi értékké válik Nemes Csaba Lappangó című galériaportréja, amelyet Angel Judit kurátor rendelt a bizonytalanság érzetét sugalló, jelenlegi kiállításra.

Esti pillanatban, olajjal megörökített üvegportál és a teret lesötétítő, vaskos brokátfüggöny. Januárra talán ennyi marad a régi Dorottyából.

Amin az egykori vendégeszkimó is elpityeredne.