Szlovák, magyar, cseh és lengyel filmeket (nagyjáték, dokumentum- és animációs kategóriákban) mutat be, valamint az elsőfilmeseket versenyezteti. Az első forduló most hétvégén zajlott le Krakkóban, június 11. és 14. között Prágában folytatódik, hogy Pozsony után (június 18-21.) Budapesten, az Örökmozgóban érjen véget (június 26-30.) a mustra.

- A Magyar Filmtavasz sikere nyomán vágtunk bele a Visegrád Summer szervezésébe - mondja Pászt Patrícia. Előbbi, amely egy krakkói filmhétből nőtte ki magát kilenc lengyelországi városban megtartott kulturális eseménnyé, rádöbbentette a szervezőket arra, hogy a rendszerváltás óta nem ismerjük egymás mozgóképes termését. A V4 országokban nem kerül mozikba a "szomszédok termése". Ennek fényében egyértelmű, hogy a kezdeményezés abszolút hiánypótló. Külön érdekesség, hogy a frissen létrehozott rendezvény elvileg a Magyar Filmtavaszt váltotta, de mivel máris "hiányolják", jövőre ismét lesz "tavasz", sőt Visegrád Summer is, igaz, utóbbi minden bizonnyal - praktikus okok miatt - ősszel.

A krakkói nyitás abszolút magyar központúra sikerült, ami nem véletlen, hiszen a krakkói Ars moziban tartott ünnepélyes megnyitón Tarr Béla Cannes-t is megjárt, A londoni férfi című művét mutatták be a rendező jelenlétében.

- Péntek este van, élvezhetnék az életet, de önök inkább rút emberek sötét filmjét választották - így vezette föl Tarr Béla a művét a vetítés előtt. A rendező egyébként a Krakkóban töltött két nap alatt többször is őszintén beszélt a művészetéről (a vetítés után is), bizonyítékát adva borotvaéles logikájának és észjárásának. Például a Jagelló Egyetemen tartott panelbeszélgetésen, ahol a jelenlévő elemzők és egyetemi kutatók is a tipikus magyar depresszió okait firtatták (és arra lyukadtak ki, hogy tragikus történelmünk miatt vagyunk ilyenek), Tarr Béla válaszában tulajdonképpen tagadta még a depresszió létét is. Ahogy fogalmazott, ő nem a depressziót, hanem csupán az életet ábrázolja a filmjeiben. Azt, ami mindennap megtörténik velünk. Mint mondta, roppantul felbosszantotta, hogy a mozikban csak ostoba történeteket látott, ezért kezdett el huszonkét éves korában filmet forgatni.

E sorok írója a fesztiválon az elsőfilmeket értékelő zsűri tagja volt. A magyar színeket a kifejezetten életvidám Mázli, Keményffy Tamás komédiája képviselte, Szlovákiát a Szemtől szemben című második világháborús lételméleti dráma, Lengyelországot a sziléziai fiatalok kilátástalan jelenét elemző Szálkák, a cseh versenymű pedig a nyolcvanas évek nyomorát experimentálisan ábrázoló Nővér volt. Nos, hogy melyik mozi kapja az Arany Katica-díjat (nem tréfa, tényleg így hívják), csak 26-án, Budapesten kerül nyilvánosságra.