Az interjúk során a színházi szakmából megkérdezettek - különösen a fiatal rendezők - nyomatékosan elhatárolódnak a mai színházi világtól. A megkérdezettek úgy vélik, a színházi szakma hiteltelenné vált, egyrészt azért, mert a színházak gyárak módjára működnek, másrészt, mert úgy érzik, a színjátszás világát a politika és a pénz alakítja. Érzésük szerint a szakma az országos politikai törésvonalak mentén klikkekre szakadt.

A megkérdezett fiatal rendezők, színészek egyöntetűen arra panaszkodtak, hogy az egész szakma elöregedett, rendkívül hierarchikus, és tele van olyanokkal, akiknek már régen nem kéne a pályán lenniük. Minden megkérdezett panaszkodik az állami támogatások "esetleges és szubjektív" odaítélésére, valamint a kritika "szubjektív mindenhatóságára".

A mélyinterjúk alapján a tanulmány bemutat két rendkívül érzékletes példát is. Az egyikben a fővárosi színházba vendégként meghívott fiatal filmrendező szabad kezet kapott a darab megválasztásában, hozhatta saját munkatársi gárdáját, rugalmasan kezelhette a határidőket. Az avantgárd hírében álló rendező viszonylag szabadon bánhatott a költségekkel, melyeket a meghívó színház fedezett. Ugyanakkor amatőröket küldött a színpadra, s ezzel komoly kockázatokat is vállalt.

A másik példában a kulturális szolgáltatások piacán dolgozó, vele nagyjából egyidős pályatársnak rövid határidő szorításában, szűken megszabott költségkeretben kellett megvalósítania a produkciót. Az ő felelőssége volt, hogy a színházi szolgáltatás (egy céges rendezvényen előadott kamaravígjáték) elnyerje a megrendelő és a célközönség tetszését. Végül a céges rendezvényre előállított darabért kapott juttatás nem fedezte a bekerülési költségeket, nem volt arányban az alkotótársak (dramaturg, színészek) szellemimunka-befektetésével.

A színikritika az "alternatív" hírében álló rendező produkcióját lehúzta, a "céges darabról" viszont tudomást sem vett. A kritikusok számára nem létező "céges" vígjátékot a közönség nagy tetszéssel fogadta. Miután az előbbi, avantgárd szellemű előadás komoly sikereket aratott a nemzetközi fesztiválokon, a kritikusok hirtelen felfedezték értékeit. Ekkor azonban már késő volt, a darab nem érte el a célközönséget.