Eladó!

A Forgács-installáció részlete

Ez a tábla fogadja a Giardini parkjában található skandináv és a dán pavilon látogatóit. Mielőtt azonban bárki sopánkodni kezdene, hosszasan latolgatná az észak jóléti államainak válságszindrómáit, kiderül: a velencei biennále egyik legszellemesebb művészi attrakciójával, mondhatni gegjével áll szemben. A kiállítóterekben az eladással megbízott, elszánt ingatlanügynökök kalauzolnak: a két gyűjtői prototípus - a gazdag polgár és a kifinomult ízlésű, homoszexuális férfi - lakásában és kortárs magángyűjteményében.

A négy nációt, dánokat, finneket, norvégokat és svédeket egyesítő, rendhagyó vállalkozás mellett a képzőművészeti biennálék történetében rekordszámú, további 76 nemzet kortárs képzőművészei mutatkoznak be a lagúnákon innen és túl: beleértve Uruguayt, Szingapúrt, Thaiföldet, és Iránt is.

A Maróti Géza tervezte, Zsolnay-kerámiákkal és Róth Miksa-üvegekkel díszített százéves magyar pavilon tereit az idén Forgács Péter installációja lakja be: a hattagú, művészettörténészekből, kritikusokból álló zsűri hét beérkező tervezetből választotta legjobbnak Forgács Péter független médiaművész és Rényi András kurátor pályázatát.

Így most a fekete dobozzá zsugorított pavilon történelmi arclabirintusában bolyonghat a látogató. A múzeumi miliőt idéző térbe lépve először dús aranykeretbe foglalt, visszafojtott lassúsággal forgó portrékat lát, majd vibráló, és a barátságos emberi léptéket felülíró tekinteterdőben találja magát, majd egy német istenségre emlékeztető óriásarccal találja szemben magát. Csak jó néhány perces fáziskéséssel szembesül azzal, hogy az eddig látott arcok, majd a még elkövetkező kisfilmek szereplői, mind a Bécsben tevékenykedő náci orvos, doktor Wastl antropológiai kutatásainak tudományos relikviái. A bécsi természettudományi múzeum raktáraiból nemrég előkerült, fotópapírra és celluloidra rögzített múlt.

- Forgács csak művészként viszonyul a birtokába került anyaghoz. Nem készült történelmi állásfoglalásra, és nem akart a holokausztdiskurzus részévé válni - magyarázza a W-projekt alcímmel bemutatott alkotást a biennále nemzeti biztosa, Petrányi Zsolt. - A fajelméleti teóriákat szolgáló, körbe forgatott arcokat Forgács eredeti kontextusukból kivágta, mozgásukat lelassította, az így nyert képet grafikai szoftverekkel művészetté finomította.

Hasonló - és ezen a biennálén kuriózumnak minősülő - szemlélettel dolgozott a szomszédban bemutatkozó holland művészeti "nagykövet" is. Fiona Tan Marco Polo emlékiratai címmel szintén két idősíkot csúsztat egymásra: a jelen Ázsia tájait vetíti, miközben egy hang a nagy utazó feljegyzéseit mormolja.

A modern kori, kultúrára éhes utazó pedig tovább vándorol. A lengyelekhez érve egy vetített tejüvegen át fiktív kiállításépítést figyel, a szlovákok "kifordított" pavilonjában a kinti kert beültetett, avarral felszórt másában lépked, majd eltöpreng a németek fenyőfa konyhabútorán ücsörgő, kitömött macska monológja hallatán. De már indul is tovább. A kissé félreeső Giardini park mellett tulajdonképpen felfedezésre vár egész Velence. Várja a francia milliárdos, Francois Pinault frissen nyitott kortárs magánmúzeuma, várják a városszerte elpötyögtetett köztéri munkák és az egykori hajógyárban berendezett, központi pavilon - Világok építése szlogenre elgondolt - óriásinstallációi.