- Borman úr, miért adta el önnek Andy Vajna a Terminátor-franchise jogát?

- Gyanítom, azért, mert miután ismét "összeházasodott" régi partnerével, Mario Kassarral, aki a második rész producere volt, nem tudtak dűlőre jutni sem a forgatókönyv részleteiben, sem abban, hogy ki rendezze a negyedik Terminátort. Andyvel tíz éve vagyunk barátok, a harmadik Terminátort kéz a kézben csináltuk. Most, hogy befejeztem a filmet, azt mondom, bárcsak benne maradt volna a gyártási folyamatban olyan
erővel, ahogy a könyv kidolgozásában részt vett!

- Pedig Vajna szerint ön megváltoztatta a történet végét.

- Mert a mi sztorink hőse John Connor, az ellenállás vezetője, és ez más befejezést kívánt.

- Azért, hogy majd tovább lehessen ragozni a történetet?

- Nyilvánvaló. De a Terminátor: Megváltás önálló filmként is megáll a lábán.

- És most is megversenyeztette a stúdiókat a forgalmazás jogáért?

- Igen, ugyanazt a taktikát követtem, amit Andyvel a harmadik Terminátor idején. A stúdióknak, de még McG-nek, a rendezőnek is csak a legnagyobb titoktartás mellett mutattam meg a forgatókönyvet. Pedig McG a megmondhatója, hogy nem könnyen vállalta.

- Kedves McG, miért ódzkodott a Terminátortól?

- Mert úgy éreztem, hogy a történet a harmadik résszel kifújt és irányt is vesztett. Ezért James Cameron véleményét akartam hallani, mert ugyan már rég nincs köze a filmjogokhoz, de ő az első két Terminátor atyja. Megkaptam. Röviden elvágott, hogy ő már a második résszel lezárta a sorozatot. Engem viszont piszkált John Connor előélete és Marcus, az antihős kapcsán az, hogy mitől számítunk emberi lénynek. Mindenáron ki akartam csikarni Cameron áldását, de az istennek sem adta. Azt mondta, látnom kéne a könyvet és a filmet, hogy rábólintsak. És intett, hogy legalább akkora fába vágom a fejszémet, mint ő, mikor annak idején Ridley Scott után megrendezte A nyolcadik utas: a Halál folytatását és kihívta maga ellen egész Hollywoodot. Azzal váltunk el, hogy kölcsönösen minden jót kívántunk: ő nekem a Terminátorhoz, én meg neki a karácsonykor bemutatásra kerülő Avatarhoz.

- Schwarzenegger, aki csak egy másodpercre tűnik fel a filmben, barátságosabbnak bizonyult?

- Arnold rengeteget segített. A mai napig napi kapcsolatban vagyunk az előkészítéstől a forgatáson át a vágásig.

- És Andy Vajna?

- Andy keze nyoma rajta van minden kockán. Nem titok, hogy eredetileg Pestre terveztük a Terminátor: Megváltást, és el is ugrottam Magyarországra Del Toróhoz a Hellboy forgatására, hogy megnézzem az új stúdiót és a helyszíneket. De sajnos a magyar táj túl romantikus ahhoz a zord környezethez, amit elképzeltem, ezért kötöttünk ki Új-Mexikóban. Andy még ott sem engedte el a kezemet. Lebumlizott Albaqurque-be, hogy segítsen. Szellemi hatását nemhogy nem tagadom, egyenesen büszke vagyok rá!

- Előbb leszögezte, hogy, a Terminátor a harmadik résszel kifújt és a történet irányt vesztett. Azért gondolta meg magát, mert mint a Batman és a Star Trek, ez a franchise is megérdemli, hogy tovább éljen és kamatozzon a moziban?

- Nem, az én gondolkodásom ennél sokkal mélyebb. Ami a nyolcvanas-kilencvenes években science fictionnak számított, ma kézzelfogható valóság. A mesterséges intelligencia itt ketyeg a zsebünkben, csak éppen Blackberrynek hívják, s még a helyesírásunkat is kijavítja. Az is vakon hagyatkozhat az ABS- fékre, aki életében először vezet autópályán. Szívet cserélni ma már rutineljárás, és ha valaki depressziós, egy bogyóval helyreállítható a szerotoninja. Úgy szedjük szét és rakjuk össze az ember genetikus kódját, mintha legóznánk, s miközben mindez a javunkra fordítható, könnyedén lerombolhatjuk vele az emberiséget. Az atom a legtisztább energiaforrás, de mint tapasztaltuk, atombombát is lehet belőle csinálni. Egy Terminátor, vagyis egy mesterségesen létrehozott gép kell ahhoz, hogy rámutasson, az emberiségre maga az ember a legveszélyesebb.

- Nem hangzik túl optimistán a világ jövőjét illetően.

- A helyzet nem sok okot ad optimizmusra. Észak-Korea enyhén szólva nem viselkedik túl megnyugtatóan. Az arab-izraeli konfliktus nyomasztó realitás. Elég ijesztő lehet ma a Fehér Házban lakni. A Terminátor: Megváltás alig álcázott tanmese arról, mennyire törékeny lett a világ. Büntetlenül nem roncsolhatjuk a környezetünket és nem gyilkolászhatjuk egymást. Mikor ebben az ártalmatlannak látszó akciófilmben felrobbannak a bombák - lehet, hogy egyeseknek talán csak második olvasatra -, a fajgyűlölet, a szexizmus, a fiatalok és az öregek feszültsége is megsemmisül, és csak a puszta túlélési ösztön marad. Se a hit, se a származás, se a bőr színe nem számít többé, csak az, hogy ki mihez ért. Repülni, lőni, sebet gyógyítani. Csupa primer tevékenység, önvédelemből. Muszáj kiprovokálnunk azt a bombát, hogy rájöjjünk erre az alapigazságra? Muszáj kivárnunk, míg valaki megbetegszik, hogy rájöjjünk, mennyire szeretjük? Gyorsan leszögezem, az én Terminátorom nem akar lenyomni a néző torkán semmilyen morális mondanivalót, de ha a közönség történetesen észreveszi, hogy a csinn-bumm akció nem feltétlenül öncél, nem fogok vérig sértődni.

- Minek alapján dekázta ki az akciót és az üzenetet?

- Megtanultam odafigyelni. Többek között arra is hegyezem a fülemet, amiket most kérdez. És megfogadtam Ron Howard kollégám tanácsát: az a jó rendező, aki minden hangot meghall, és úgy gyúrja bele a sajátjába, hogy mégsem csorbítja a művészi integritását. Az első vágást többeknek megmutattam, és ha egybehangzóan azt mondták, hogy túl gyorsan váltok, lassítottam. De ne legyen tévedés: ez még akkor is a Terminátor, ha magában is megáll a lábán, mint önálló film. Tehát az akció, az izgalom, a feszültség éppúgy lételeme, mint az a gondolatiság, amelyre a sztorija épül. Ezért nem csúszhat át se melodrámába, se didaktikus tragédiába. Szórakoztatnia kell. Az emberek felejteni ülnek be a moziba, hogy legalább arra a két órára kikapcsoljanak a gazdasági válságból és a politikai lidércnyomásból. Az akció és az üzenet arányát nem lehet patikamérlegen kidekázni. A filmcsinálás alkímia.

- Az ön neve is az?

- McG-nek becéznek kiskorom óta, s ezt Hollywoodban sem sikerült levakarni magamról. De ettől még pont olyan fajsúlyos mesélő vagyok, mintha Joseph McGinty Nicholnak hívnának!

Hollywood, 2009. június

Egy Terminátor kell ahhoz, hogy rámutasson: az emberiségre maga az ember a legveszélyesebb