Az előadóművészeket foglalkoztató intézmények - a művészek megítélése szerint - még mindig ugyanolyan "hagyományos, hierarchikus viszonyon alapuló munkahelyekként" viselkednek, mint például a közhivatalok. A megkérdezettek több mint fele (60,4%) állította, hogy alapvetően az intézmény határozza meg, dönti el az együttműködés formáját és tartalmát. "Partneri viszonyként" kevesebb mint egyharmaduk jellemezte az együttműködést, s csupán 7,6 százalék érzi, hogy jelentős ráhatása van a feltételek alakítására.

Nem viselkedik viszont tipikus munkaadóként az intézmények többsége a foglalkoztatási viszonyt vizsgálva. A megkérdezettek kevesebb mint a fele (46,2%) rendelkezik főállású munkaviszonnyal, s csupán 12,6 százalék hosszú távú megbízási szerződéssel. Ez azt jelenti, hogy jelentős részük (41,3%) "alkalmi munkásként", "alvállalkozóként" tengődik az intézménynél. Az ezzel járó létbizonytalanságot erősíti az is, hogy az intézmények mindöszsze a művészek 38,5 százalékának folyósítanak rendszeres jövedelmet, a többiek rendszertelen juttatásokért szerepelnek.

A művészek szerint a játszóhelyek csak ritkán támogatják őket a kedvező szakmai lehetőségek megtalálásában. A megkérdezettek 23,2 százaléka kap rendszeresen ilyen segítséget, több mint háromnegyedük tehát csak hébe-hóba vagy soha.

Mostanság nem tolják már vállvetve Thalia szekerét az egy társulatban dolgozók úgy, ahogy ez a "régi szép időkben" volt. A megkérdezettek több mint fele (51,8%) állította, hogy a társulaton belül csak laza szálak vagy szinte semmi nem köti őket egymáshoz. Mindezek alapján talán nem is lehet csodálkozni azon, hogy a megkérdezettek közel kétharmada (74,4%) biztosan elfogadná, vagy erőteljesen megfontolná, ha egy konkurens intézménytől kedvező ajánlatot kapna.