Nem könnyen megszerethető előadás, azt is mondhatnám, nem könnyű ráállni a hullámhosszára. Az ódivatú komédiázást éppúgy kerüli, mint a mostanában divatozó harsány teatralitást. Sokáig úgy érezni, mintha a milánói Piccolo Teatro csak dicső múltját és a tíz esztendeje halott alapító nagy nevét hozta volna magával Budapestre. Toni Servillo rendezésében a köznapok csendes unalmával peregnek a nyaralási előkészületek, hebehurgya emberek pillanatonként megváltoztatják szándékaikat, becsomagolnak, kicsomagolnak, ígérnek és visszavonnak, szeretnek és utálnak, de anélkül, hogy a színészek a bevett eszközökkel jeleznék, mindez milyen vicces. Biztos stílusegység és finom kidolgozás jelzi csak a kivételes minőséget.

Pedig a rendezőnek erős saját elképzelése van Goldoni művéről és vele komoly üzenete is a nézők számára. De ezzel nem kérkedik, hanem gondos aprómunkával bontja ki a darabból. Az eredetileg három estére szánt, de általában csak egyben előadott komédia ugyanis nem annyira a nyaralásról szól, inkább a nyaralókról. A történet lényege négy, illetve inkább kettő plusz kettő nem szerelmi házasság létrejötte. Kettő a bonyodalmak középpontjában van, kettő meg mintegy bohókás ellenpontként gúnyolja a látszólag komoly érzésekkel, dilemmákkal, szenvedelmekkel folyó bíbelődést. A gazdag és öntudatos ifjú hölgy eljegyzi magát egy rokonszenves, ám súlyos pénzzavarban lévő ifjúval, ám nyaralás közben beleszeret egy másikba. Hogy hű maradhasson adott szavához, szerelmét öszszeboronálja vőlegénye húgával. Goldoni a szövegben pompásan szövi össze a valódi erkölcsi és a társasági-illemtani megfontolásokat, és azt a régi bölcsességet sugallja, hogy sohasem lehet tudni, miből lesz a jó házasság, a nagy fellángolások hamar kihunyhatnak, míg a tisztességes alku tartós jó kapcsolatot alapozhat meg.

Toni Servillo színpadán ez az életigazság komornak, ha éppen nem tragikusnak tűnik. Az egymásba szerelmes főszereplőknek mind jobban fáj a válás, miközben megadóan tűrik a boldog véget. Anna Della Rosa kezdetben racionálisan magabiztos Giacintája egyre növekvő rémülettel néz a szépen elrendezett, okosan bebiztosított jövőbe, Tommaso Ragno Guglielmója kiégetten, kiüresedetten viseli el, hogy a kevéssé vonzó jellemű Vittoria (Eva Cambiale) férjévé legyen. A három darabot egyetlen szünettel játsszák, amely az eredeti második részt vágja ketté, ezzel is hangsúlyozva a cselekmény belső egységét a nyaralás előtt, közben, után hármasságával szemben. Carlo Sala egyszerű, stilizált díszletének változásai pontosan követik a történések rendezői hangolását, Ortensia De Francesco korhű ruhái nem tolakodó módon segítik a figurák rajzát. A rendező, Toni Servillo színesen játszik egy pofátlan potyalesőt, aki nemcsak kihasználja, de folyton gyalázza is vendéglátóit, Betti Pedrazzi méltósággal keveri egy szerelemre vágyó idősödő asszony fájdalmas komikumát. Marco D'Amore remek egy idióta fiatalember szerepében.

A Művészetek Palotája fontos külföldi színházi előadásokat ígérő sorozatának első darabjaként fogadta a Piccolo Teatro produkcióját a Fesztiválszínházban. A Nyaralás-trilógia színvonala méltó a színház híréhez, hatása ma Pesten kétséges.

Finom kidolgozás, alig kérkedő üzenet