A vérbefagyott, megégett, megcsonkított, de többnyire általában erősen és igen meggyőzően haldokló viaszkatonákkal szerelt történelmi szemléltető oktatás, vagyis a Sziklakórház új kiállításaira a hivatalos megnyitó előtt egy órával volt szerencsénk bejutni, ami egyrészt azt jelentette, hogy elkerülhettük a vernisszázsra meghívott potentátokat, másrészről viszont azt, hogy a két tárlat közül az egyik még nem volt egészen kész.

Az egyik újdonság nem más, mint egy kórterem, ami az utolsó fajanszkacsáig pont úgy néz ki, mint amilyen eredeti megnyitóján, 1944 februárjában volt, amint arról egy korabeli fényképnek köszönhetően meggyőződhettünk. Nincsenek viaszbábuk, de pont ez az ijesztő, a fekhelyek gondosan be vannak ágyazva, katonás rend van, olyan, mintha mindenki meghalt volna, és már minden halottat el is vittek. Ehhez képest már csak apróság, hogy, mint megtudtuk, az emeletes ágyakat azért tolták kettesével össze, hogy ne csak négy, hanem hat sebesült férjen el rajtuk, fejtől lábig - olyan átkozottul sokan voltak.

Az érdekesebb, de ha lehet, még hátborzongatóbb kiállítást a korabeli elkülönítőben rendezték be, 1940 és 1980 között készült orvosi műszerekkel. Ha az ember balfelé indul a fal mentén, a dolog eleinte még egészen elviselhető. Először különféle sterilizárokat lehet megfigyelni, amelyek némelyike majdnem úgy néz ki, mint egy proto-mikrosütő, vagyis négyszer akkora, mint egy mai, ezen még viccel is az ember kicsit: simán meg lehetne sütni benne két amerikai pulykát, egészben - hangzik el. Később elektronikus izék jönnek, amelyek meg olyanok, mint azok az elektronikus izék, amilyeneket a régi Delta-adások beszámolóiban szovjet aeronautikai szakemberek tekergettek Bajkonurban kis fehér sapkában és műtősmaszkban, a Pattogatott kukorica c. zeneszám dallamára, de aztán beugrik egy ún. vérszívó, aztán meg egy gennyszívó, majd egy csontfúró és egy villamos amputáló- fűrész, és innentől elkezd nagyon durvulni a tárlat. Az ember csak áll dermedten az orvosi szekrényekből kialakított tárlók előtt, és olyanokat lát, hogy gyomor- és bélvarrógép, tüdő- és érvarró készlet, artéria és vénapreparáló készlet, porckés, csontvágó (egyenes, 200 mm), olló bordához, felnőtteknek, ujjvisszahelyező fogó, kengyel csigolyatöréshez, szemészeti egyenes, horgas csipesz, koponyafűrész, nyelvfogó, nyolcágú sebhorog, hajlított bélfogó stb. A túlsó teremben mindezt két műtőasztal koronázza meg, az egyik lábhúzóként, a másik pedig csípővisszahelyezésre is kiválóan alkalmazható.

Szóval a látvány, különösen a maga közegében meglehetősen brutális. Hát még milyen lehetett '44-ben. A legendárium szerint a kórházban látottak még a sokat tapasztalt Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornokot is megrázták: elsápadt, ahogy véletlenül az amputált végtagok tárolására szolgáló helyiségbe nyitott be, mely tele volt kezekkel és lábakkal. Megnéztük, az ajtó megvan, állítólag a mögötte nyíló folyosó egy várbeli trafikba vezet, titkos csapóajtón át, de erről inkább nem győződtünk meg.

Egykor és ma