Támad a szardínia!
- A jó tárgy észrevétlenül szolgál bennünket, a rossz tárgy miatt ezzel szemben egész nap bosszankodunk - magyarázza a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Ponton Galériájának vezetője, Halasi Rita Mária. Azért pedig, hogy egy tárgy jó tárgy legyen, a formatervező a felelős. A dizájn tehát nem luxus, vagy a művészet elvont kategóriáiba sodródott furcsa fogalom, minden kilincs, szék, toll vagy samponosdoboz lényegi meghatározója. Míg régen főleg az ipari formatervezést értették a dizájn szó alatt, mára mindennapi életünk részévé vált: a csomagolástól a belső tereken, szolgáltatásokon és a vizuális kommunikáción át egészen a szoftverekig.
- A dizájn mára átfogó értelmet nyert, az élet minőségének javítására hivatott - mondja Dr. Mark Breitenberg, az Ipari Formatervezési Társaságok Nemzetközi Szövetségének (ICSID) alelnöke a társaság nemrégiben Budapesten tartott ülésén. A design világnapját is az ICSID hozta létre, fennállásának 50. évfordulója alkalmából.
Várhelyi Judit, ICSID-tag hozzátette: - Szeretnénk, ha a dizájn nem szakmai belügy lenne, ha az emberek is rájönnének arra, hogy a formatervezés mindennapjaink alapvető alkotóeleme, lényege pedig nem a kétmillió forintos fürdőkád.
Itthon azonban inkább a dizájn hiányát érzékeljük. A formatervezésnek rendkívül sok eredője van: ergonómiai, technológiai, funkcionális és esztétikai kérdésekre kell választ adnia. Egy tárgy megalkotásán ezért Nyugaton (a háttérben komoly anyag- és technológiai fejlesztésekkel) egész csapat dolgozik. Erre Magyarországon nem jut pénz. A hazai formatervezés másik akadálya, hogy nem állnak mögötte cégek: a rendszerváltás után nem tudtuk megmenteni az ipart, egyebek mellett nincs már Ganz, Ikarus, és a megmaradt gyárak legtöbbje pedig képtelen megfelelni az aktuális kihívásoknak. A külföldi vállalatok a saját gárdájukat hozták, itt csak betanított munkásokra volt szükségük, a régi szakembereket szélnek eresztették. A fiatal dizájnerek ezért vagy külföldre mennek, vagy két-három fős mikrovállalkozásokat alapítanak. Utóbbiakat a kis- és középvállalkozások szívhatnák fel, ebben a szektorban azonban a pénzhiány mellett sokszor igény sincs rájuk. Magyarország még nem ismerte fel: lehetetlen versenyképes termékeket produkálni anélkül, hogy a nemzetközi sztenderdeknek megfelelnénk - ehhez a dizájn elengedhetetlen volna.
Amikor pedig a nehézségek ellenére mégis megszületik egy, a mai követelményeknek megfelelő tárgy vagy tér, az általában felemás fogadtatásra talál.
- A magyar társadalom vizuális szocializációjában a dizájn területe teljes vakfolt - állítja Halasi. - Erre ugyanis nevelni kell a szemet. Így, ha az emberek találkoznak egy igényes tárggyal, megijednek tőle, azt hiszik, drága vagy éppen nem tudják, hogyan kellene használniuk. Egy új padra nem mernek leülni, egy új épületbe nem mernek bemenni, mert úgy érzik, nincs ott helyük. A magyar formatervezőkre így az ízlésfejlesztés feladata is hárul. Olyan tereket, tárgyakat kell tervezniük, amelyek a magyar társadalom számára befogadhatók és értelmezhetők, ugyanakkor a hazai - nagyon alacsony - vizuális normákon túlmutatnak.
Miközben tehát a dizájnnak a gazdaságpolitika egyik legfontosabb összetevőjévé kellene válnia, érdektelenség emészti fel, amit a szakma által várva várt Erzsébeti téri Design Terminál körül évek óta tartó tehetetlenkedés, érthetetlen vacakolás, határidő-tologatás is fémjelez.
Halasi Rita Mária szerint az egyetlen megoldás az lenne, ha Magyarország felismerné helyzetét, és a nemzetközi piacokon is versenyképes termékeket állítana elő.
- Világnapok helyett inkább dolgozni és együttgondolkodni kellene a szemléletváltás érdekében - summázza a fentieket Halasi. - Akkor is, ha ez jóval fájdalmasabb és göröngyösebb út.
