A léleknyitogató mór története
Ülünk a Művész moziban rendezett premieren, hétköznap fényes délben, és alig tudunk megszólalni. Még jó, hogy más megteszi ezt helyettünk, például egy fővárosi kulturális potentát, aki biztosítja az egybegyűlteket: a budapesti iskolák könyvtárában elérhető lesz az És a nyolcadik napon című, egy a Down-szindrómával együtt élő családról szóló film, amely Szalay Kriszta azonos című darabjából készült, Payer Róbert rendezésében, fényképezte: B. Marton Frigyes.
Meg vagyunk indulva, na.
Később meg különösen, mikor kiderül: a film mindösszesen nyolc nap alatt készült el. Mire elég ez az idő? Arra mindenképpen, hogy felhasználják a tényleg minimális költségvetés minden egyes forintját. Mert a film annyira "low budget", hogy egy alig vicces magyar filmvígjáték költségeiből körülbelül tizenötször lehetett volna elkészíteni Szalay Kriszta történetét: áfával együtt 31,3 millió forintból gazdálkodott a stáb.
- Tizenhat évvel ezelőtt közvetlenül is megérintett a téma - indokolja Szalay a témaválasztást. Az ő gyermekére is azt mondták az orvosok: értelmi fogyatékos lesz. Ők is megküzdötték a magukét, a kislány fejlesztéséért, egyáltalán: a létezéséért. Akkor is és most is úgy hiszi: nincsenek véletlenek. Szóval, tizenhat évvel ezelőtt elhatározta, a témáról beszélnie, írnia kell.
Írt is. Kezdetnek egy a filmmel azonos című színdarabot, amelyet 2005-ben játszottak először a Thália Színházban, s amellyel bejárták szinte az egész országot, például a Kézenfogva Alapítvány segítségével. Tavaly számos egyetemen bemutatták a darabot, s az előadások után beszélgetni is lehetett az alkotókkal, magával a főszereplővel, a tinikorú Titit játszó, amúgy szintén érintett Kiss Botonddal is.
Ez az egyik legfontosabb: a beszélgetés. Mert legelsősorban is a hallgatás falát akarta áttörni Szalay Kriszta. Nemcsak a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban, hanem általában, a társadalmi szempontból passzé témákkal összefüggésben. Ha az ember körbenéz a saját, illetve családja, hozzátartozói, barátai életében, alighanem talál olyan momentumot, amelyről az össznépi konvenciók szerint inkább hallgatni kéne, mintsem nagydobra verni őket. Daganatos betegség, válás, alkohol-, illetve drogproblémák - vagy éppen valamilyen fogyatékosság. Szalay Kriszta azt mondja, a filmmel áttételesen azt szeretné üzenni: aki valamilyen problémával küzd, ne akarjon elbújni. Ne szégyellje a bajait. Másfelől: aki kívülállóként szemléli a problémákat, merjen kérdezni. A fogyatékkal élőkkel kapcsolatban (is) szemléletváltásra, léleknyitogatásra volna szükség, ezért Szalay Kriszta szeretné, ha nemcsak a fővárosi iskolákba kerülne be a film - hanem lehetőség szerint minden oktatási intézménybe.
- Mikor a darabot írtam, tudtam, mindenképpen látványos történetet szeretnék megjeleníteni - mondja a film ötletgazdája. Úgy érezte, ezt a Down-szindróma bemutatásával tudja legjobban elérni, hiszen az efféle fogyatékkal élők láthatóan mások, mint a hagyományosan épnek nevezett emberek. Ugyanakkor nagyon szerethetők, mindenki számára elfogadhatók, és a színházban is meg tud élni egy velük készült darab, hiszen a downosok nagyon tehetséges színészek, nagyon jó művészi érzékük van.
- A kissrác, aki a filmben a családba érkezik, abszolút "mórnak" jön: elvégzi a dolgát: lelassítja az embereket, megtanítja őket szeretni, megmutat egy másfajta értékrendet, az odafigyelésre, elfogadásra, humorra - aztán elmegy - utal Szalay Kriszta a végkifejletre, vagyis hogy a filmbéli család szemefénye végül meghal. S hogy erre miért volt szükség? Hogy a néző érezze: mégis mennyire tud fájni a "nem ismerés" következtében elein-te tehernek érzett ember hiánya is.
A Szalay Kriszta, Cserna Antal, Orosz Helga, Martin Márta, G. Bíró Balázs, Tarkó Bence és Kiss Botond főszereplésével készült És a nyolcadik napon című filmet vasárnap este 19:55-kor sugározza a Magyar Televízió.
