Csúcsmenedzser társaitól eltérően Sir Terry aktívan próbálja elkerülni, hogy a PR-gépezet bedarálja. Sikeresen kerüli el a személyi kultusz látszatát keltő interjúkat, és amikor nem tud menekülni a sajtó elől, a beszélgetésekben az unalomig ragaszkodik ahhoz, hogy a téma ne ő maga, hanem a Tesco vállalat legyen. Ennek ellenére bizonyos kép már összeállt az egyik hivatalosan is legnagyobb becsben tartott brit üzleti vezetőről. Sztorija valóságos tündérmese, a tehetség és szorgalom győzelme. Terry Leahy ír katolikus bevándorlók négy gyermeke egyikeként született 1956-ban Liverpoolban. Ápolónő édesanyjával és asztalos édesapjával, aki később agártrénerré képezte át magát, szerény, előre gyártott elemekből készült háromszobás otthonban nőtt fel Liverpoolban. Szóba nem került, hogy egy előkelő internátusban tanuljon, a helybéli, szigorú fegyelméről ismert középiskolában végzett, majd a családból elsőként folytatott egyetemi tanulmányokat, még mindig északon, a Manchesteri Egyetem Műszaki Tudományi és Technológiai Intézetében. 17 évesen a Tesco wandsworthi üzletében polcfeltöltőként kereste meg nyári zsebpénzét, majd diplomája megszerzése után azonnal a kiskereskedelemben helyezkedett el. Mindössze egy évet töltött menedzsmentgyakornokként a Co-op láncnál, amikor 1979-ben a Tescóhoz csábították át. Életrajzában azóta csak a ranglétrán való előrejutás jelent változást, vezérigazgatói kinevezését 1997-ben kapta meg.

Amiért a sikeres emberekkel szemben általában gyanakvó britek korábban a legkedveltebb üzletemberré szavazták meg, az az a tény, hogy Sir Terry Leahy nem vesztette el liverpooli gyökereit, nem változott sznob, anyagilag telhetetlen, kirívó-kihívó életformát folytató mogullá. Megjelenése mindig az alkalomhoz illő, de szolid, nem a gazdag férfiakat kistafírozó Savile Row-ról származó szűkre szabott öltönyöket viseli. Termetén látszik, hogy vigyáz magára, egykori rögbijátékosként ma is rendszeresen sportol, kerékpározik és lejár a konditerembe, figyel, mit és mennyit eszik. Felesége, egyben három gyermekének anyja ugyanúgy az állami egészségügyi ellátásban dolgozik, mint megismerkedésük hajnalán. Ha az évek során a Tesco eredményességének köszönhetően Sir Terry sok millió fontot is keresett, viszonylag szerény családi házban él Londonban, ahonnan maga vezeti autóját a szupermarketlánc meglepően puritán hertfordshire-i, cheshunti székházába. Senki nem venné zokon, ha hivatali megfelelőihez hasonlóan Mayfairben vagy Belgraviában rendezett volna be magának könnyen elérhető fényűző irodát.

A széles körben Terry Tescóként emlegetett nagyfőnök rendszeresen feltűnik kedvenc csapata, a második legjobb liverpooli együttes, az Everton mérkőzésein, mégpedig nem a protokollpáholyok egyikében, hanem a "mezei" drukkerek között a tribünön. Szenvedélye odáig megy, hogy szabadidejében tanácsadóként is segíti a feltörekvő klub működését. A Tesco vállalat is támogatja az angol futball felvirágoztatását, a "közösségi munka" keretében erre szakosodott edzőket küld iskolákba, hogy ott 5-11 éves gyerekek labdakezelő képességeit finomítsák. Leahy saját ötlete volt a kezdeményezés, mellyel 2010-re egymillió gyereket kívánnak elérni.

Miközben a Tesco hagyományos riválisát, a francia Carrefour láncot maga mögé utasítva a világ második legnagyobb hálózatává nőtte ki magát, Sir Terry Leahy nem hajlandó lazítani, és széles körű tapasztalatait jól fizető igazgatósági tagságokkal "aprópénzre" váltani. Ha hinni lehet a róla szóló legendáknak, másról, mint a Tescóról meg valószínűleg a nagy büszkeségére az angol kupadöntőbe is bejutott Evertonról nem is szívesen beszél. A könnyed társalgástól oly mértékben irtózik, hogy az elkerülhetetlen hivatali vacsorákon asztalszomszédai gyakran tartják unalmasnak. Munkatársai annál többre becsülik, különösen irányítási stílusa miatt. Mint mondják, türelmét a legritkábban veszti el, hangját nem emeli fel. Legközelebbi kollégáival hosszú évek óta dolgozik együtt. A döntések meghozatala előtt kimerítően, minden létező megközelítésből megtárgyalja velük a kérdéses ügyet. A Tesco üzletvezetési alapelve a lehetőség szerinti egyenlőségen nyugszik, ezt az a tény is megerősíti, hogy a vezérigazgató és a pénztáros között mindössze hat menedzsmentfokozat van. Sir Terry rendszeresen megfordul az üzletekben, részben inkognitóban. A részletek iránti különös érzékenysége miatt mind a boltok személyzetével, mind a vásárlókkal szóba elegyedik, hogy megértse, mit kellene tenni ahhoz, hogy a Tesco még nagyobb szeletet hasítson ki az élelmiszer-kereskedelmi tortából, mint a jelenlegi 31 százalék. A vezérigazgató meggyőződése, hogy a siker titka a fogyasztó meghallgatása. Az igények felismerése után fejlesztette tovább a sok vásárlót a Tescóhoz láncoló törzskártya-rendszert, és alakult ki az Express elnevezésű, a régi, meghitt sarki fűszeresek emlékét felidéző kisebb egységek hálózata.

Nyilatkozataiban Sir Terry Leahy nem kötelezi el magát örökre a Tesco mellett, de annyira tele van tervekkel, a recesszió ellenére is olyan nagyszabású bővítésekben gondolkozik a szigetországban és külföldön egyaránt - hiszen "dekonjunktúra idején viszonylag alacsonyabb a terjeszkedés költsége" -, hogy nehéz őt akár egy Karib-tenger melletti nyugágyon, akár egy másik üzleti vállalkozás élén elképzelni.

Sir Terry Leahy a világ második legnagyobb kiskereskedelmi hálózatává fejlesztette a Tescót