De miért mondom, hogy "alulnézetből"? Hiszen ez a név a maga pompázatosságában szerepel a könyvben, s olykor hosszú, adatokkal tömött mondatokat olvashatunk. A válaszom: mert ez is része a játéknak. Florian mintha azért lenne ilyen pontos a herceggel, később királlyal, hogy ugyanilyen pontos legyen annak a Joseph Strauss (!) nevű fogorvosnak az életét illetően, kinek sorsa egy rejtélyes eseménynek köszönhetően egybefonódik az uralkodó sorsával. S hogy hasonlóan pontos legyen a Siegfried nevű fogorvosi kandúr történetének kapcsán, akinek a halála a regény záróeseménye. A király napjai tehát inkább játékos, mint pontos cím, hiszen a humortalan pontosság A kandúr napjai címet diktálta volna.

És az írás boldogsága is sokkal inkább kapcsolódik a kandúrhoz, mint a királyhoz. Ahogy Siegfried (aki, ne feledjük, egy fenségesen német Wagner-opera főhőse) belekarmolja szerelmét a különféle kárpitokba, annál szebben nem sokan tudják érzékeltetni a történelem szép hiábavalóságát: "A boldogságnak kesernyés az íze, mondom neked; megérintett az orra és farka hegyével, beszélt hozzám; nagy titok ez, nem fedem fel, de nem a szemek, a percek csillogtak, és ti még azt hiszitek, hogy dorombolnak a macskák, és hirtelen az ég valahogy beszivárgott a mennyezeten, a mennyezet pedig ránk hajolt, megszabadultam a hangyáktól, ti pedig nem ettetek és nem ittatok már, és hulltak az égből, mint az esőcseppek, nem könnyek, nem pelyhek, hanem négy kismacska..." (113.) Ha ebből a részletből nézzük, akkor olyan, mint Hrabal; máskor, mint Krúdy: "Gyorsan ettek, sejthetően libamájat, ami nem serpenyőben, hanem sütőben készült, édes paprikával beszórt hússzeletek között, gyömbérrel és akácvirággal, később kalácsot kértek hideg tejjel..."

Szóval, tényleg érzéki, érzékletes, boldog nyelven íródott a nagy sikerű fiatal román szerző második regénye, s hogy ez a nyelv magyarul is szépen szól, azt a fordítónak, Karácsonyi Zsoltnak köszönhetjük, aki a Kisujjakat is átültette. Próbáltam eltekinteni attól, amit erdélyi magyarként a román kultúráról tudok, s azt kell mondanom, a könyv egy "ártatlan" olvasó számára is élvezetes olvasmány lehet. Mert a történelem nem fenséges, rendezett, bálványozott, tankönyvbe kívánkozó és unalmas, hanem libamájas, szerelmes, kandúros és szakításos - inkább összeköt, mint elválaszt. Román és magyar, mert egyszerűen emberi, bár nem túlságosan, csak elnézően.

Filip Florian: A király napjai. Magvető, Budapest, 248 oldal, 2490 Ft