A "struktúra" felöleli a minisztériumi színházakat (8 színház) és az önkormányzati színházakat. A minisztériumi színházakat közvetlenül az állam tartja fenn, de az önkormányzati színházak és táncegyüttesek - szám szerint jelenleg 13 fővárosi, 3 kerületi, 23 vidéki - is valamennyien kapnak központi állami támogatást.

A összegeket a költségvetési törvény önkormányzatokra lebontva közli. A végeredmény az, hogy az önkormányzatok fenntartói finanszírozása eltörpül a "kiegészítésként" adott költségvetési színházi támogatás mellett. A fővárosi tulajdonban lévő színházak közfinanszírozásának csak 33 százaléka származik a fővárostól, vidéken ugyanez az arány csupán 25-42 százalék.

A színházi terület harmadik összetevőjeként megjelentek a "struktúrán kívüli", magánalapítású színházak. E csoport igen népes. A mezőny heterogén, számottevő része nem hivatásos színház. Az ide tartozó színházak állami-önkormányzati forráshoz csak pályázás útján juthatnak, és ez töredéke (az NKA és a főváros Színházi Alap pályázati pénzeivel együtt is csak 13-14 százaléka) a struktúrán belüli színházaknak kiosztott összegnek.

Ez az aránytalanság azért is feltűnő, mert a nemzetközi sikerek által is visszaigazolt új, érdekes művészi kezdeményezések az utóbbi másfél évtized során jelentős részben köszönhetőek a magánalapítású társulatoknak. Az elmúlt év decemberében elfogadott, és idén március 1-jén hatályba lépett előadó-művészeti törvény átalakítja a támogatások rendszerét. A színházak, előadóhelyek - függetlenül fenntartójuktól - profil, előadásszám és a saját produkciók száma alapján hat különböző kategóriába sorolódnak. Ezen múlik majd a támogatás összege, melyet a költségvetési törvényben rögzítenek. A törvényben meghatározott támogatás először 2010-ben vehető igénybe.

-