Kereslet mutatkozik mostanában a fehér paréra, a tejoltó galajra meg a kék virágú vadlenre is, ami nem tévesztendő össze a vászongatyának való lennel. Báics Ernő mindig azt szaporítja, amit keresnek, vagy úgy gondolja, hogy keresni fogják. Alkalmazottaival "flóraazonos anyagot" szaporítanak, ami azt jelenti, hogy pont olyan a termesztett vadvirágmag, mintha az árok partján gyűjtötték volna. Nem szelektálnak, még a mutáns példányokat sem szedik ki.

Báics Ernő sokáig agronómus volt a helyi téeszben, aztán a vetőmag-termeltető vállalatnál dolgozott. Nagyon jó helye volt ott, csakhogy a cég a rendszerváltozás után tönkrement.

- Megdöglött a ló alattunk, muszáj volt leszállni róla, és keresni valami mást - mondja a 67 éves, zömök férfi. Tudta, hogy bizonyos virágmagvakat jó pénzért el lehet adni, úgy gondolta, majd gyűjtögetnek. A gyűjtögetés azonban a gyűjtőnek mindig rossz üzlet volt, a felvásárlási ár nem éri el a bekerülési költség felét. Rájött, hogy ha tíz- meg százkilós tételekben akar virág- és gyógynövénymagvakat eladni, akkor szaporítani és termeszteni kell. Az első földeket kárpótlásból szerezte, később pedig vásárolt hozzá.

- Azt mondom én is, amit Mao Ce-tung: virágozzék száz virág! - göcög Báics Ernő, miközben egyik virágföldjétől a másikig autózunk. Amikor elkezdett vadvirágokat termeszteni, a helybeli kisgazdák följelentették a községházán: el kéne venni tőle a földet, mert virágzik rajta a gaz! Tavalyelőtt már 124-féle növényt termesztett 107 parcellán, összesen mintegy 150 hektáron. Amikor igényelni kellett a földalapú támogatást, egy hétig gyártották a számítógépen a papírokat, mire az összes parcella sorra került. Báics Ernőnek a mélykúti határ minden részén van már földje - az a jó, mondja, ha minél távolabb kerülnek egymástól a virágok - akkor a rokon fajok sem virágoznak össze.

Közel a szerb határ, ma is emlékeztet rá egy vasbeton bunker.

- Akkor építették, amikor az ötvenes években Rákosi pajtás Titót, a láncos kutyát próbálta megakadályozni, hogy behatoljon ide. A bunker azóta is ott áll kihasználatlanul, de körbeszórtam vadvirággal, hogy egy kicsit szebb legyen - mondja Báics Ernő. Azzal folytatja, hogy a gyógynövény- és virágmagtermelők az agrárszakmának olyan vékony szeletét képezik, mint egy cigarettapapír. Ami őt illeti, van, amit azért termel, mert keresik a vevők, van, amit meg csak azért, mert neki tetszik. Áruválasztékából a legjobb üzlet a hagymafélék magja. Hogy további példákat mondjunk, termeszt vadkamillát, kék zsályát, ligeti zsályát, orvosi zsályát. Ez utóbbi az európai középkor legismertebb olyan gyógynövénye volt, amelyet teaként fogyasztottak. A kolostorkertekben termesztették, és erősen hittek a gyógyító erejében. Elképedtek, ha egy páciens zsályateát ivott, és mégis meghalt.

Különleges a gomborkamag - valaha lámpaolajnak és szappanfőző olajnak használták, de azzal hamisították az olívaolajat is. Három hektáron terem az őshonos magyar búzavirág, amelyből a természetben már csak nagyon keveset találni - abból fontak koszorút régen a kislányok pünkösdre. Pontusi szegfűből is van egy jó hektárnyi. A ruta nevű növény tartalmazza a rutascorbin hatóanyagát - virághoz képest rossz szaga van, és egyéb gonoszság is kitelik tőle: csúnya kiütéseket okoz a bőrön. Noha sokat el tudna adni belőle, Báics Ernő nem termel konkolymagot, mert hiába állít róla mindenféle rosszat a Szentírás, a konkoly védett növény. Nyugat-Európában már szinte teljesen kiveszett, itthon, a Homokhátságon azonban, ahol kevés a pénz, de elég sok a trehány gazda, némelyik parcellán több a konkoly, mint a rozs. Nálunk tehát nem volna indokolt védeni, de az illetékes hivatal szerint mi is ugyanolyan európaiak vagyunk, mint azok, akik azért óvják a konkolyt, mert náluk kevés van belőle.

A mélykúti vadvirágkertész a Gödöllői Agrártudományi (ma Szent István) Egyetemen végzett, és nagyon szerette a botanikát, meg Hortobágyi professzort, akitől tanulta. A névjegyén is szerepel: botanikus.

- Pesten, az egyetemen azt mondja nekem egy neves mai botanikus: kolléga úr, nem találkoztam még publikációddal. Mondom neki: kolléga úr, kész csoda lett volna, ha találkozol vele, mert nem írtam egyetlen cikket sem. Sőt, nem is fogok. De méltóztassál megnézni az árucikklistámat!

- Miután elküldtek a vetőmagvállalattól, a közgazdasági feltételek teljes hiányában létrehoztam ezt a gazdaságot. Ez is teljesítmény, nem? Már téeszagronómus korunkban is a feltételek hiányában kellett megoldani a dolgokat. Ha minden feltétel mindig megvolna, játék lenne az élet.

Talán jó lenne egy kereskedelmi irodát létesíteni, mert a haszon nagyja a kereskedőké - de Báics Ernő nem törekszik erre.

- Nem lehet megtermelni a dolgokat annyiért, amennyit a nyugati barátaink adni akarnak érte. Majd vesznek magot Bangladesben, ahol fél dollárért egy egész napot robotolnak az emberek. Telik az árkülönbségből a repülőútra, meg arra, hogy a Kempinski szállóban aludjon az üzletkötő. Nálunk meg majd nem lesz ez sem. Itt úgyis azt támogatják a legjobban, amivel nem kell dolgozni.

Báics Ernő megvásárolt öt düledező tanyát Mélykút-Öregmajorban, és felújította őket. Ez a cég központja. Kérdem tőle, nem szoktak-e betörni éjszaka. Nem veszélyes, válaszolja. Igaz, hogy például a karthauzi szegfű magja az arannyal van egy árban, de errefelé leginkább a gázpalackot kell félteni. A botanikai szempontból sivatagnak számító homokföldön most pálmafa nő az udvarban - Szuhumiból, a Krím félszigetről hozta a magját még az 1980-as években.

- A semmiből csináltam ezt a kis oázist. Lehetne itt csodát tenni, de hát miből? Meg minek? - legyint a vadvirágtermelő.

Báics Ernő négy alkalmazottat foglalkoztat - bejelentve, legálisan. "Tisztviselősen" dolgoznak: reggel nyolctól délután ötig. Délidőben hazasétálnak ebédelni - errefelé iszonyú kincsnek számít egy ilyen munkahely. Féltik is erősen a munkaadójukat "a fiúk".

- Mászok föl a traktorba, mondják nekem a srácok: Ernő bátyám vigyázzon, le ne essen! Ha kitöri a nyakát, mi lesz velünk?!

Báics Ernő