Kritikai realizmus
A környezet rásegít. Ha a műbarát látott már a világban sörgyárból, kötélgyárból, bőrgyárból örökített kiállítótermeket, lovardából, zsinagógából alakított szalont, mely utóbbiban bent hagyták a tóraszekrényt, akkor is el kell ismernie, hogy a pécsi helyszín mindent ver. A pusztulásnak, a cserbenhagyásnak és az ebek harmincadának koncentrált esztétikuma.
A Zsolnay-gyár pirogránit üzemének felirata mögött a betömött szájú égetőkemencék, a sarokban hagyott korongozóasztalok, a füstös és örökre füstszagú falak és kémények önmagukban is közérzet-meghatározók volnának. De az a tudat, hogy ezek a bokáig porban álló, törött mosdókagylókkal elbarikádozott, gyönyörűen falazott üregek egykor a Földtani Intézet kékséges tetejének, az Iparművészeti Múzeum kupolapompájának a megszülői voltak, különösen egyértelmű hangulatba szorít.
A rossz kerítésekkel alig elválasztott gyárrészeken bontanak, talicskások tesznek-vesznek, esetenként amerikai autók előtt menyasszonyokat fényképeznek és a személyportán kézitáskákat ellenőriznek - a kiállítóknak csak folytatniuk kell. Az volt a feladatuk, hogy tükrözzék a mai valóságot és foglaljanak állást, adjanak választ mindarra, ami ezt a kitágult pirogránit üzemet, magyarországnyi, kelet-európai, világméretű Zsolnay-gyárat jellemzi.
A válaszok ismerősek. Gazdasági csőd, környezetrombolás, fogyasztói bűnök, pénzimádat, faji diszkrimináció és kriminalitás. És csupa-csupa kritika, kérlelhetetlen vagy kérlelhetetlennek szánt ítélet. Borsos Lőrinc Lilla feketére festi Magyarország térképét és köré rakja a feketén feketével ábrázolt tavaly októberi BUX indexet. Horváth Tibor elvihető fehér pólókkal harcol a több fényért és az üvegházhatás ellen.
A Budha-Tábori szerzőpáros palackba zárt színes italokkal (és elrémisztő statisztikával) riasztja az üdítőket fogyasztókat. Lénárd Anna és Antal Balázs papírpénzfecnikkel elmélkedik az értékek relativizmusán, míg Zádor Tamás egyszerűen panorámafényképeket mutat a tatárszentgyörgyi temetésről.
Vannak fiatalos helyett gyermekded minőségek és vannak ismert műformában előadott eredeti gondolatok. A nemzeti szociális királyságot most! plakát kivitelében is gimnazista színvonalú, és a márkákat erogén zónákkal kombináló reklámparódiák laposak - de ezek az akció kockázatai. Ez a kiállítás úgy keletkezett, hogy kétszázhúsz pályázó jelentkezett a műveivel és az ötleteivel az interneten, és közülük harmincnyolcat bocsátott be Stenczer Sári kurátor az elhagyott pirogránitgyárba. Műfaji előírás, méret-, anyag-, egyéb kritérium nem volt, a sikeresek tehát a nemzetközi kiállítások ismert eszközeivel kritizálnak. Közük is éppen annyi van egymáshoz, mint a nagy biennálék, nemzetközi szemlék részvevőinek, egyetlen egységük a harmincöt év alatti korhatár, viszonyuk egymáshoz a változó teljesítmények viszonya.
Kiss András Negatív alkímiája eredeti. A huszonöt éves pályázó arannyá változtatta, mert arannyal futtatta be mindazt az összegyűrt sörösdobozt, tubust, műanyag
palackot, giccshulladékot,
amellyel a pop-art óta a fogyasztói társadalmat és a szennyezést annyiszor megörökítették, és amely az ő brutális interpretációjában mégis oly meghökkentően, emlékezetesen hatásos.
Az Erdei-Berta kollektíva munkája csak részben az, mert a kiváló ötletet (a futballpálya randalírozói mint plüssnyulak) nehézkes diavetítés adja elő. Papp Réka Kinga képsora viszont gördülékeny. Videó örökítette meg a kedves leányt, aki rendíthetetlenül énekli korrupcióellenes szongját a Garay téri piacon a huszonévesek ártatlan arroganciájával - sikerének elősegítője a videó készítője és a hírek, amelyek a megénekelt kerület felől jönnek.
Aktualitásérzékben nincs hiány. Borsos János palesztin kendővel, Dávid-csillaggal, népművészeti motívumokkal, továbbá magyar és szlovák címerekkel díszített utcai demonstrációs viseletben örökítette meg magát a parlament előtt, videóját a megnyitott gyárkémény öblében vetítik, Pokorny Attila meg egyenesen a teremfalba vésett öltéseket, mint írja, az épületet összefércelendő és megmentendő.
A konzervatív, s ilyeténképp tétova látogatót pedig Hetes Arzéniusz kőből, kockakőből komponált szobra és Mulaj Sándor sonka- és császárszalonna-olajképei nyugtatják meg afelől, hogy képzőművészek képzőművészeti kiállításának volt a részese.
